Milyen érzés szülni? I.



Először csak magukról a történésekről írok.

Szombaton reggel arra ébredek, hogy valami kifolyik belőlem- mint utóbb kiderült, ez a nyákdugó (olyan, mint a tojásfehérje, nyúlós és áttetsző). Fájdalom, egyéb különös érzés semmi, szörfölgetés a neten, lehet egy héttel a szülés elött is, na jó. (Kedves egész nap dolgozik.) Napközben semmi, este 10 fele enyhe fájdalom, éjfélre, mire a Kedves hazaér, erősebbek, de nem vészes, olyan 10 percesek. Akkor én lefekszem egy kicsit aludni, mondja ő. Én persze nem tudok, a fájások erősödnek, olyan kettő körül azon kapom magam, hogy a laptoppal az ölemben ülök az ágyon és a "szülés megindulásának jeleit" guglizom ki a neten. Az ifjú apuka némileg türelmetlen, sűrű bazmegolások közepette jelzi, hogy tán indulhatnánk. Mégiscsak 90 km-re van a kórház.
Mire én kényelmesen leslattyogok az emeletről, ő már az autót melegíti elő. Én még zuhanyoznék. Hosszasan, ahogy szoktam. Mivanmáá, mondja ő, nyugi, mondom én, azt olvastam, ha a meleg vízre elmúlik nem is szülés. Nem múlik el.
Autóba be, ez jó, mert ott az óra a műszerfalon, négy perces fájások, olyan 20 másodpercig, néha két percesek, de enyhébbek, közben Eric Clapton ánplágdol. Aszittem, majd beszélgetünk, de nem nagyon, bár a hangulat jó, bíroménezt. Néha a fogam között szívom be a levegőt. Főúton 160, faluban 120, utak kihaltak, rekordidő alatt Győrben vagyunk. Elegánsan behajtunk a kapun, portás egy szót sem szól, felslattyogunk a harmadikra, szülésznőnek a Kedves mondja, hogy mi is...
A vajúdószobában egy másik kismama, kinéz úgy tizenhatnak, vele a népes rokonság, bámulnak is rendesen.
Vizsgálat, papírok kitöltése, ügyeletes doki aszongya, szerencsém van, mert két ujjnyira vagyok kitágulva (nyíló ablakok!), pedig a fájásaim lóf@szosak (persze nem ezt a szót használta, de ez volt az értelme). Kórházi hálóing, erősen lehangoló. Én meg parádézok ott a sötétesmetáloskékre festett körmeimmel, nagyon dzsesszes a kettő együtt.
Előkészítés. Beöntés. Bortoválás. De jó, hogy előtte gyantáztattam!
Két wc, egy zuhanyzó, melletem a kislány két fosás között erőlködve hány, még van erőm sajnálni, bár néha már fel kell állnom a budiról. Amikor meglátom a járólapon a "nyomait", már kevéssé sajnálkozom. A zuhanyzóban a csapból langyos víz folyik, veszettül fázom.
Szülőszoba, magzatszívhang, fájások erősödnek, de még mindig négy percesek.
5:40 perc.
Ügyeletes doki megvizsgál megint, három ujjnyi. Jön a dokim, burokrepesztés, fájdalmak most már igazán erősek. Labda, hátam mögött a Kedvessel,a félhomályban diszkréten félrehúzódva a szülésznő. "Érzi a székelési ingert? - Akkor nyomjon"
Hogyan??!
Doki megvizsgál, ha akarok, járkálhatok még, már válaszolni sincs kedvem, a történések összeolvadnak. Nyomok, egy fájás alatt töbször. Három tolófájás van összesen. Nincs kiabálás, ahogy a filmekben, csak összpontosított koncentráció. "Kint a feje". "Még egy nyomás, és kész". Gátmetszés. És tényleg.
8:09 perc.
Soma.
Üzemeltető: Blogger.