tag:blogger.com,1999:blog-82900632325010232582024-03-05T14:29:09.725+01:00Milyen érzés szülni?Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.comBlogger71125tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-229170089527903782021-11-23T18:28:00.001+01:002021-11-23T21:02:36.475+01:00Az utolsó<p>Meghalt a kutyám. </p><p>Még tavasszal.</p><p style="text-align: justify;"> Séta közben olyan lassú volt, alig vonszolta magát, éreztem, hogy valami baj van--- </p><p style="text-align: justify;">Akkor még nem tudtam, de ez volt az utolsó nap: a vég kezdete. Kisérteties hasonlóság, infúziók, hányó, egyre gyengébb kutya, fekete pisi, bűntudat. Kullancsok. Voltam már itt. </p><p style="text-align: justify;">És a végén egy injekció. </p><p style="text-align: justify;">Az utolsó. </p><p style="text-align: justify;">És ismét meghalt egy kutyám - a kezeim között, ugyanúgy, mint akkor.</p><p style="text-align: justify;">Talán nem is a Mokkáról akarok mesélni, hanem a Rizsáról, ahogy a halálos méreg elérte a kicsi szívét, és nyüsszentett egyet halkan. </p><p style="text-align: justify;">Egy utolsót.
Még mindig itt van a fülemben az a kicsike zaj, az a sóhajtás, ami a végét jelentette egy csodálatos, csoldálatos kapcsolatnak... de nem a szeretetnek.
És ugyanúgy, mint őt, ezúttal is öleltem a kutyámat, amíg az orvosokra vártam, és egy dalt énekeltem neki, ugyanazt, mint <i>akkor</i>, az utolsót. </p><p style="text-align: justify;">Néha az ember visszatér ugyanoda. </p><p style="text-align: justify;">Nem lesz könnyebb, mert egyúttal az előzőt is átéled, szimultán veszteségek, duplán erős a lelked? Ha tudtam volna, hogy meg vannak számlálva a napok, más lett volna? Könnyebb? </p><p style="text-align: justify;">Bárcsak tudtam volna! </p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Talán nem is a Mokkáról és a Rizsáról akarok mesélni, hanem a veszteségekről. </p><p style="text-align: justify;">Annyiszor írtam már róla, úgy látszik, koncentrikus körökben halad errefelé az életem- és még mindig nem megy igazán. Az elengedés. </p><p style="text-align: justify;">Mert a halál, ha eljön, az végleges: és néha, kivételes pillanatokban, tudod, hogy jönni fog, és számlálod a pillanatokat, és könnyezel, és elcsuklik a hangod, és elmondod, hogy szeretlek, ne haragudj, még van pár perc, és tudod, hogy még,<i> még</i> dobog a szíve, és valahol, legbelül, hálás vagy ezekért az iszonytató nehéz, utolsó, tudatos pillanatokért. Elrejted őket önmagadban, mint apró gyöngyöket. </p><p style="text-align: justify;">Még nem halt meg, csak alszik. </p><p style="text-align: justify;">Ha nem nyitod ki a szemed, talán nem történik meg. De aztán be kell lépni <i>azon</i> az ajtón. </p><p style="text-align: justify;">Talán nem is a halálról akarok mesélni, hanem az utolsó pillanatokról. </p><p style="text-align: justify;">Nekem segített mindig, ha tudtam, hogy vége a visszaszámlálásnak, valahogy vígaszt lelt a lelkem abban, hogy éreztem, ott voltam maximálisan azokban a végső órákban, percekben. Mint egy zsolozsma, járt a fejemben: most nézek rá utoljára, most lélegezzük be együtt ugyanazt a levegőt utoljára, nem lesz több érintés, mosoly - a veszteség mala-láncán a szemek. Az ujjaim vakon haladnak a soron, a szívemen, mint egy húr rezeg az ima: vége.
Elmúlt. </p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: courier;">Anya, egyszer majd meghalsz te is? - kérdezi a fiam. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: courier;">De nagyon sokára, ugye? </span></p><p style="text-align: left;"> </p><p>A mostani valóságomban hozom létre a jövőben énemet, és ebben az építkezésben minden egyes téglát könnyekkel ragasztok a helyére, nincs tervrajzom. Senki sem húzott tető alá egy ilyen lelket még, mint én. Ha itt, most, nem találom a boldogságot, akkor nincs sehol. </p><p>Talán nem is kutyákról és halálról meséltem most, hanem emberekről. </p><p>Talán arról az üres térről, amint mások hagynak bennünk. Oda nem költözhet be más, a név egy cetlire rábiggyesztve ott marad, kitörölhetetlenül. Persze maga a foglalat, amiben ez a sok üres tér lakozik, tetszőlegesen bővíthető, és mégis, mindig ott lesznek azok a bizonyos, elhalt részek- mert amikor valaki elmegy, elvisz belőlünk is egy kis darabot. Mi adtuk oda, önként. Ez nem a halál, de végleges ugyanúgy. És elfogadni is ugyanolyan nehéz, és gászolni is kell, és itt is voltak utolsó pillanatok, csak nem voltunk tudatában.<br /></p><p>Halottak napjakor a gyorsan lehulló szürkületben bogarásztuk a gyerekekkel a régi sírokat a temető hátsó részében, sok-sok lejárt bérletű családi kriptát, dicstelenül maga alá omlott, olvashatatlan feliratú táblát találtunk. Odabiggyesztve mindegyikre egy plasztik kártyán, hogy a sírhely újra megváltható. Vajon ha egy másik család megveszi, és fölébe temetkeznek a régi lakóknak, az otthagyottak, az elfeledettek, haragszanak? Amikor virágot viszel a te halottaidnak, az kicsit a régieké is? Értük is gyújtasz gyertyát?</p><p>Nekik kihalt a vérvonaluk.</p><p><br /></p><p>Talán mégiscsak a halálról meséltem.</p><p>Van olyan is, hogy utána a szív tovább dobog.</p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjga1shX4YOp24OBJvoBFXaZ8Mfj5KBY_b0SASOL4eYZlPYai-YnqXf4XQWdrxw9_2KZLhxEjB1vRcmU_60uYBoqLsdM8indX7QfCEsIQGzbjgCq462XYaw_Wu_f1ejxuBi92bb2ifAy5un/s2048/image0-7.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjga1shX4YOp24OBJvoBFXaZ8Mfj5KBY_b0SASOL4eYZlPYai-YnqXf4XQWdrxw9_2KZLhxEjB1vRcmU_60uYBoqLsdM8indX7QfCEsIQGzbjgCq462XYaw_Wu_f1ejxuBi92bb2ifAy5un/s320/image0-7.jpeg" width="240" /></a></div><br /><p><br /></p><p><br /></p>Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-38974609581593184192019-04-16T11:11:00.000+02:002019-04-16T11:11:03.702+02:00BocsánatRégi társam, a bűntudat, ideült a szúrós seggével a lelkemre, és úgy tűnik, nem tágít egyhamar. És, bár mondhatnám, hogy megszoktam a jelenlétét, a súlyát egyre jobban érzem, és én fáradt vagyok már, nagyon fáradt.<br />
Így hát felveszem a harcot a csodafegyverrel: megbocsájtok önmagamnak.<br />
<br />
Feloldozom magam.<br />
Mindenért.<br />
<br />
Helló én! Itt vagyok. nem is vagyunk olyan rosszak.<br />
<br />
Nem haragszom már rád azért, amilyen vagy.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Hogy nem nőttem nagyobbra, karcsúbbra, hogy kicsi és kerek vagyok, mert ez a kerekdedség szép.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy a szemem alatti karikák egyre sötétebbek, és talán már soha nem halványulnak el, emlékeztetőül genetikai örökségre és a rengeteg átvirrasztott éjszakára, a forgolódásokra, az anyarosszatálmodtamokra. Megbocsájtok, mert a szemem kékje átható, mint a tenger, és szép.</div>
<div style="text-align: justify;">
A ráncokra sem haragszom, hiszen csak azt jelzik, hogy éltem: hogy nevettem, sírtam, hunyorogtam a napra, hatalmasakat ásítottam, túrtam az orrom... vajon az univerzum miért tartotta fontosnak belevenni a teremtésbe a fikát?</div>
<div style="text-align: justify;">
Már látom a nőt magamban, és ez a nő szép. Soha nem láttam meg magamban ezt a szépséget, csak nagyon ritkán, illó pillanatokra, azt hittem, délibáb, hogy fénytörés, nem volt rá bizonyítékom. Most már nem keresek semmi ilyet, csak hagyom. Csak érzem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán már jártam itt. Ismerem ezt a helyet. Öntudatlanul is tudom az utat, ha hinnék magamban, ha lehunynám a szemem, odatalálnék, ha mernék, ha, ha...</div>
<div style="text-align: justify;">
Megbocsájtom magamnak a gyávaságot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nincs javított kiadásom. Ez van. Ezzel kell dolgoznom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Milyen ostoba is voltam! Vajon felment-e, hogy most már tudom?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ó nem, elfejeltettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezért sem haragudhatok magamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úton vagyok, sok a zsákutca, vissza kellett fordulni...félek, sosem találok oda.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megbocsájtok a félelmemnek is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annak a fajtának, ami megbénít, kihűti a tagjaimat, ott motoszkál a koponyámban únos-untalan, zsolozsmázza azokat a mondatokat, melyek fullasztó béklyóként tekerednek körém. </div>
<div style="text-align: justify;">
Annak a fajtának, ami eluralkodott rajtam azon a tíz perces úton a fa felé, amikor azt hittem, nem élem túl, hogy megszűnök létezni, hogy az a jeges remegés szétszórja a csontjaimat...</div>
<div style="text-align: justify;">
A féltésnek, azokért, akik nagyon fontosak nekem, és ami miatt sokszor hülyeségeket csinálok, mert hagyom, hogy (félre)vezessen. Már tudom, hogy nem óvhatok meg mindig mindenkit, és, hogy a rossz is komoly indokkal érkezik az életünkbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kishitűségnek, ami azt mondja nekem, hogy nem vagyok jó, hogy nekem nem jár, nem való, nem vagyok elég, nem lehet. Nekem kell erősebbnek lennem, megmutatnom, hogy igenis képes vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megengedem, hogy néha szar anya vagyok, hogy türdelmetlen, átgondolatlan, hogy nem figyelek annyira a fiaimra, ahogy igényelnék, mert rájöttem, hogy van egy életem rajtuk kívül is, és, bár ők mindenütt, mindenben ott vannak, mégis, paradox módon van, hogy egyedül vagyok. Kicsi korom óta szerettem egyedül lenni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megbocsájtok magamnak, hogy szeretek. Hogy bolondul, makacsul, minden ésszerűség ellenére, még mindig, érthetetlenül... szeretek. Talán a szívemmel van valami baj, hogy nem úgy működik, ahogy kéne. De jól van ez is így. Tudok valamit, amit sokan nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Már tudom azt is, hogy nem hibáztathatok másokat- de magamat sem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Javíthatatlan vagyok, és ebben a tökéletlen tökéletességben létezem egy olyan világban, ami mindig, mindenütt a perfekcióra törekszik, terel egy olyan irányba, amerre én nem akarok menni. De meglátom a fényt a legsötétebb helyeken is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem haragszom magamra az elbaltázott mondatokért, amiket visszaszívnék, helyzetekre, amikor totálisan hülyén reagáltam, amikor bántottam másokat. Soha nem akartam rosszat senkinek, és ez persze nem mentesít, mégis könnyebb, hogy tudom. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tiszta vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem haragszom a <i>felnőtt és felelősségteljes Andreára</i>, aki mindig megfelelően igyekszik cselekedni, aki uralkodik magán akkor is, amikor bolondul engedni kéne, hogy kitörhessen a gyermeki én, akinek sírnia, toporzékolnia, üvöltenie kéne... mégis beéri egy szomorkás mosollyal. Egyszer majd, talán, <i>néha</i> sikerül elengedni ezt a kontrollt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszer majd, talán, már nem fog dadogni a szívem, és én megtanulom elfogadni, hogy más a ritmusom. Amikor más emberek lelke fekszik, az enyém akkor kel. És ez jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A csillagaim együttállnak, gravitálódok a végzetem felé, szürkehályog a szememen: csak azt látom, amit látni akarok</div>
<div style="text-align: justify;">
csak azt látom, ami igazán fontos</div>
<div style="text-align: justify;">
tengereket választok ketté önmagamban</div>
<div style="text-align: justify;">
az ingám kileng</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
és én itt vagyok</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
köszönöm, hogy itt lehetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiETuwnVkWPAn666ZOuiZ42_t6LCH3pwFcWkynyEm4OppBMhPxQAh8pTLUcpEbMryQ-uzG7_KkMi4pkmw7V4FELOoL2BhbE00lJE8h9ZJuycA0FcfaW9ArQJU2PAjkkpDQWCxXO4UNMUuqs/s1600/image1-4.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiETuwnVkWPAn666ZOuiZ42_t6LCH3pwFcWkynyEm4OppBMhPxQAh8pTLUcpEbMryQ-uzG7_KkMi4pkmw7V4FELOoL2BhbE00lJE8h9ZJuycA0FcfaW9ArQJU2PAjkkpDQWCxXO4UNMUuqs/s320/image1-4.jpeg" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-90946964275102382362018-10-02T15:25:00.001+02:002018-10-02T15:30:17.506+02:00A fájdalomról<br />
Fénytelen, fakó szürkeség odakint, aztán felszikrázik a nap, a madarak zavarodottan csirpegnek, hát hol van az ősz? Hová ment el ilyen hamar a nyár?<br />
Mintha minden visszafojtott lélegzettel várna...<br />
Várna valamire, hogy megtörténjen.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Gyermekkoromban fülfájós voltam, sokszor szúrták fel, mert akkoriban nem volt más megoldás, vagy nem volt senki, aki megkérdőjelezze az eljárás szükségességét. Ez az első fájdalom, amire emlékszem. Bedagadt szemmel, elakadó lélegzettel a hideg, bepárásodott buszon ülve a barna műbőr ülésen, hazafelé a dokitól, óvodás lehettem talán. Érzem az orromban a szagokat, érzem a könnyeket, a fantomfájást... Homályos emlék csupán, inkább egy hangulat, ami visszatér, kísérteni, minden alkalommal, amikor beteg a fiam. De ezúttal nem adom meg magam olyan könnyen: küzdök, hogy neki ne kelljen átélnie azt a fájdalmat, amit nekem. Legalább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt években viszont rájöttem, hogy a fájdalom szükséges. Tudom a helyét is, most már meglehetősen pontosan, hullámokban áraszt el, zsibbad a szívem, a tenyerem kihűl, miközben minden másom forró marad, és olyan nehéz lélegezni...</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, a fájdalom itt van, a mellkasom közepében. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igyekszem megadni magam neki, hagyom, hogy vezessen, mert már azt is tudom, hogy az erő nem abban rejlik, ha elmenekülünk előle, hanem ha elébe állunk. Így szültem meg a fiaim, átadtam magam azoknak az iszonytató hullámoknak, elborítottak, letepertek, újra és újra és újra... de az a fájdalom a testem fájdalma volt, az izmok, a csontok és izületek játéka, a hús prózai terméke, mindent elárasztott, de elmúlt hamar. Ez, ami most van, nem kézzelfogható, ez a léleké, a szívé, ez itt van, bent, nem mutatja kis semmilyen gép, nem mulaszthatja el semmilyen kemikália.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nézd, ez én vagyok, akit látsz, nyugodt vagyok. Higgadt. De belül minden összeomlott, észreveszed? Látod a szememben a néma kiáltást, meghallod-e, válaszolsz-e? </div>
<div style="text-align: justify;">
Mindannyian démonokat hurcolunk magunkkal. Némelyikünknek csendes, szelíd, kicsi jut, és vannak, akik óriásiakat cipelnek könnyedén. Én nem tudom, melyikbe tartozom. Sokáig észre sem vettem, magától értetődő volt, hogy ez a valami itt van bennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nézd, ez én vagyok, felszegett állal dacosan állok az örvénylő szélviharban, nem látsz rajtam semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
De félek. </div>
<div style="text-align: justify;">
De reszketek és fázom.</div>
<div style="text-align: justify;">
De az erőm véges.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogyan kell segítséget kérni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mondd hogy egyszer vége lesz. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mikor lesz vége már?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mikor érünk már oda?</i><br />
<i>Kinyithatom már a szemem?</i><br />
<i>Túl vagyok már a nehezén?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet azokra a kérdésekre, hogy <i>hogy vagy</i>, <i>mizu</i>, azt válaszolni, hogy: rosszul, segíts? Hallgass meg, hogy ne kelljen egyedül cipelnem, hadd tegyem le egy pillanatra. Csak hallgass meg, és nem is kell, hogy szólj, csak érints meg kicsit, hogy érezzem: megértesz. Az utat egyedül kell bejárnom, tudom. De hallgass meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
Vajon tudunk nyitott szemmel járni, figyelni a körülöttünk lévőkre, és észrevenni a szemükben ezt a néma segélykiáltást? Vajon tudjuk-e hogy hányan vannak, akik ezzel az érzéssel fekszenek le, és kelnek fel reggel? </div>
<div style="text-align: justify;">
Mert amikor így fekszel le, akkor az ébredés a legnehezebb. Egy pillanatig még nem emlékszel semmire, még minden rendben van, csak pár szívdobbanásnyi időre, aztán egyszer csak tarkón vág a valóság, és elkezdesz emlékezni mindenre, és rájössz, hogy nem múlt el. Álmodtál egész éjszaka, lebegtél a nemlétben, de most fel kell kelned, és itt van megint, és sajog, és nem kapsz levegőt, és összegörnyednél, és átkozódnál, és pörölnél a sorssal, az univerzummal, az isteneddel... </div>
<div style="text-align: justify;">
De tudod, hogy nem lehet követelésed az élettől.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát tanulj meg hálásnak lenni ezért is.<br />
Tudtad, hogy vissza kell majd adnod.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát szedd össze magad!</div>
<div style="text-align: justify;">
Rázd le magadról!<br />
<br />
engedd el ---<br />
<br />
<br />
Nézd, ez én vagyok: sebeket adok és kapok- bűnös vagyok, és nincs feloldozás. Talán egyszer majd feloldozom magam emiatt. Talán egyszer majd szeretni tudom magam mindezekért <i>is</i>.<br />
De erős vagyok, erősebb, mint azt bárki gondolná.<br />
És gyenge is vagyok, és kicsi, és elveszett... hát mutasd meg az utat.<br />
<br />
Hát itt vagy megint, fájdalom. Gyere: készen állok. Itt vagy megint, mert itt van az ideje, talán ezúttal megtanulom, rájövök, megoldom, kibogozom. Csupasz a mellkasom, gyere.<br />
<br />
Segíts.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs5LkxvX3NUqcatPmo8c9po-WKrkBh-JpjncI6OyA28bSvNQFZ29DWSfYpo7yDMPvXm9ht2X514Mbu9uyKCaH04wSA34sHu2drPn70s3aSKOaWoytZoMtzGiISccPiCp3_C5EIpe-8FUDT/s1600/image1-2.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs5LkxvX3NUqcatPmo8c9po-WKrkBh-JpjncI6OyA28bSvNQFZ29DWSfYpo7yDMPvXm9ht2X514Mbu9uyKCaH04wSA34sHu2drPn70s3aSKOaWoytZoMtzGiISccPiCp3_C5EIpe-8FUDT/s320/image1-2.jpeg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidCjJyD4PtPgo0SThWOcc_qzs1B3O_sCLf9NFiKjQ1I-kFMZ6bFbkCc0xGvHNUOpcUHfsYsVFlBIkTahINqM2UItxSNVTeRsuSxdyNVtGLplLUL9_hudcLPqmCZjujfx36n4O1oWACUEdB/s1600/image1.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="636" data-original-width="640" height="318" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidCjJyD4PtPgo0SThWOcc_qzs1B3O_sCLf9NFiKjQ1I-kFMZ6bFbkCc0xGvHNUOpcUHfsYsVFlBIkTahINqM2UItxSNVTeRsuSxdyNVtGLplLUL9_hudcLPqmCZjujfx36n4O1oWACUEdB/s320/image1.jpeg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-8504798462750863542017-10-17T12:41:00.001+02:002017-10-17T12:42:42.893+02:00Szerelem<div style="text-align: justify;">
<br />
A szerelem lassan érkezett. Észrevétlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán egy pulcsi képében, amit magam köré tekertem, mint egy ölelést. Talán a hosszú, véget érni nem akaró pillantásokban, a feloldódásban.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelemnek szantálillata van.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem itt van folyton, s mégis, van, hogy nem találom.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem néha egy fa, vagy az égen a felhő, a szoknyám alá libbenő szél, egy mondat egy dalból, amit újra és újra meghallgatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem néha fáj. Nagyon.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem, hogy nevetek akkor is, ha sírni kéne igazán.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy feláll neki akkor is, ha nem sminkeltem és elfelejtettem borotválkozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy általa felfedezek magamban ismeretlen részeket, melyek nélkül élni nem lehet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy behúzom a hasam, hogy karcsúbbnak tűnjek, de sokszor magam viccelődök a hurkáimmal, hogy nincs olyan, titkosnak hitt porcikám, amit ne látott volna. Hogy a részeim, a testem köré alakult, fejlődött, mint ahogy a vadszőlő kúszik fel a ház falára. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem harctér, ahol mindketten ugyanazon az oldalon állunk, mert</div>
<div style="text-align: justify;">
a szerelemért küzdenem kell. Küzdeni akarok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelmet nem érdeklik a terveim, a kislánykori álmaim, naiv, éretlen elvárásaim a megfoghatatlannal szemben. Nem azért jött, hogy elégedetté tegyen, hogy megvalósíthassam az elképzeléseimet, kielégíthessem a vágyaimat. Azért jött, mert jönnie kellett. Mert itt volt az <i>ideje</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem egy pillanat, ami örökké tart.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem nem választás kérdése.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem lehet előrejelezni. Fogadni rá, kényszeríteni, hívni magamhoz, megvesztegetni hamis ígéretekkel, füllentésekkel. Hazugságokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem mindezek ellenére, mindezekért</div>
<div style="text-align: justify;">
marad.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem jövő időben beszél.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem horkol. Nagyon. </div>
<div style="text-align: justify;">
Van, hogy kopott rajta a póló, hogy érzem a fejbőre illatát, hogy elbeszélünk egymás mellett, hogy bántjuk egymást, pedig nem akarjuk, van, hogy nagyon nehéz megölelni, pedig mindennél jobban szeretném. Van, hogy nem merem. Van, hogy félek hozzá szólni. Hogy ránézek, és tudom, hogy mit érez. Hogy érzem őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelemnek szép vagyok, akkor is, ha a szeme láttára öregszem meg. A szerelem szól, hogy szépnek lát, akkor is, ha nem akarom hallani. A szerelem néha nem veszi észre, három nap után sem, hogy kilakkoztam a körmömet. </div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem hisz nekem. Hisz bennem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Akkor is, ha én már nem hiszek önmagamban. </div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem könnyeket hullat értem, és hagyja őket legördülni, nem szégyenkezik miattuk. </div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem felhasít, alulról felfelé, kezében egy borotvaéles szamurájkarddal, és szétnyit, mint egy kókuszdiót, mert előfordul, hogy a szerelem oda üt</div>
<div style="text-align: justify;">
ahol a legjobban fáj.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem egy burok, ami körülvesz, puhán. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nővé értem mellette.</div>
<div style="text-align: justify;">
Férfivé válik mellettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelem minden egyes férfi, aki meglátta bennem a nőt, de valójában a szerelem </div>
<div style="text-align: justify;">
csak</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>egyetlenegy</b>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelmet lézerélesen látom, csupasz valójában, a hibáival együtt, és mégis, mindezek ellenére, mindezekért,</div>
<div style="text-align: justify;">
ő a </div>
<div style="text-align: justify;">
s z e r e l e m.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7rzySVNeyX8fF0n8dcx6WrVv3DucFQ20roxyxPnSQjmCPAHT8enSBX2DFydYyTyANyCkpx6fsHZY3znPiUbXLN_GBmJh8mueY_xhtFuAXEMAQpLipZjceAHbtBMaMkhMNKQc_dqEWlS85/s1600/kv.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1280" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7rzySVNeyX8fF0n8dcx6WrVv3DucFQ20roxyxPnSQjmCPAHT8enSBX2DFydYyTyANyCkpx6fsHZY3znPiUbXLN_GBmJh8mueY_xhtFuAXEMAQpLipZjceAHbtBMaMkhMNKQc_dqEWlS85/s320/kv.JPG" width="256" /></a></div>
<br />
<br />
<br />Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-22175184359074177922017-08-29T21:52:00.000+02:002017-08-29T21:53:51.092+02:00Sacred/scarred bodies<div style="text-align: justify;">
A bőröm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem biztonságos hely többé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem vagyok úgy elég, ahogy vagyok, a külvilág többet követel tőlem, többet, mint amit adhatok, és mégis megpróbálom, tudván tudva: úgyis elbukok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Belém égnek a fürkésző pillantások, amik végigsöpörnek testemen- vajon van olyan részem, ami makulátlan?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem hiszem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bámulom a gyermekeim, kis testük csupa tökéletes ív és vonal, a fények és árnyékok játéka rajtuk olyan, mint egy festmény, ismerem minden porcikájukat. Az én hibás, formátlan testem alkotta az ő hibátlan formáikat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ó, hogy fájnak ezek a kutató nézések, a tudat, hogy sohasem lehetek elég <i>jó nő</i>, hogy szabálytalanságaim nem férnek bele semmilyen szépségideálba! Milyen védtelen, kicsi és sebezhető is vagyok...</div>
<div style="text-align: justify;">
Így hát bámulom a fiaim, a nagyobbikban már fel-felsejlenek a majdani férfi körvonalai, és arra tanítom őket, hogy tisztelettel forduljanak a nők felé, hogy ne felhasználják, eldobálják őket, és csak remélhetem, hogy soha nem fogják majd megalázni, becsmérelni a lányokat, akiket feléjük sodor az élet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, súlyos lidércek ülnek a vállamon, ártó gondolatokkal terheltek, melyek megtalálják az emelkedett pillanataimat, hogy aztán a fülembe sugdoshassanak, és én lezuhanjak a földre, szárnyszegetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Emelkedett pillanataimban a lépteim könnyedek és rugalmasak, nem foglalkozok azzal, hogy mások hogyan látnak, és mit gondolnak rólam, csak érzem magam és a testemet. Egy láthatatlan szálon suhanok előre, megerőltetés nélkül, a külvilág nem férkőzik be, csak szűrt, halk hangok hallatszanak. Aztán elég egy pillantás, hogy ez a törékeny építmény kártyavár-módra omoljon össze.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát hogy lehet gyűlölnöm ezt a testet, az én testemet? Viszolyogva állni a tükör előtt ruhátlanul, bámulni minden egyes hibát, kiábrándultan nézni farkasszemet önmagammal? </div>
<div style="text-align: justify;">
Csak létezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
És ebben a létezésben felkutatok minden egyes tévedést, amit elkövettem- ez elmém újrajátssza mindazt, amit a szívem nem tud kitörölni. Folyamatosan mozgásban vagyok- távolodok <i>valamitől</i>, és közeledek <i>valami</i> felé, és enyém a döntés: melyik a fontosabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
De válaszaim nincsenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyanakkor bennem vannak azok a nők, akik körülvesznek: nők, akik vére ereimben kering, a sötét karikákban a szemem alatt, csontjaim vonalában, ízületeimben, köldököm árkában, de itt vannak azok a nők is, akik szeretetükkel alkotnak köteléket, nővéri szövetséget körém, az egyke gyerek köré. Felnevelnek, még akkor is, ha közben én is nevelem őket, burkot fon körénk a megértés, hisz ugyanazt a nyelvet beszéljük. Soha nem volt még az életemben ilyen erős háló, melynek minden pontján egy lenyűgöző, bámulatos nő áll, aki erejével emel fel, miközben nem fél pőrén megállni előttem, és felvállalni gyengeségeit is, és nem ítélkezünk egymás felett. Testem máshogy rezeg a közelükben, lélegzetem az ő ritmusukra vált át, és persze az is lehet, hogy mindez nem tart örökké, és majd vissza kell adnom, mind eddig mindig, de a nyom, amit rajzoltak életem vonalára, velem marad majd, szívem otthonra talált bennük. </div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem vagyok egyedül mindazzal, ami bennem van.<br />
<br />
Veszteségeim is velem maradnak, kirakósdarabok, melyek hiányt jeleznek, és én minden erőmmel azon vagyok, hogy a nap végén ne érezzem azt, hogy legyőztek- és mégis, van, amikor tudom, hogy ezen a fura csatatéren én vagyok a gyengébb fél, hogy sebzettebb vagyok, mint azt beismerni szeretném. Még akkor is, ha erősnek mutatom magam. Akkor is, ha úgy teszek, mintha elhinném, az életem választás kérdése.<br />
Javíthatatlan vagyok.<br />
Vajon azért gyűjtjük magunk köré az embereket, mert őket látjuk igazi valójukban, vagy azért az érzésért, amit belőlünk kiváltanak önmagunkról, és amilyenekké válunk a közelükben?<br />
Szavak tolulnak, tömörülnek a nyelvemen: visszaszívom őket. Igyekszem megtanulni, hogy mikor léphetek közelebb, és mikor kell teret adnom, talán egyszer sikerül is majd.<br />
Talán egyszer majd megbocsájtok önmagamnak.<br />
Talán, egyszer, majd, elnézem annak a valakinek ott a tükörben, hogy nem tökéletes, hogy nem olyan, mint amilyennek látni szeretném.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nyár van, kezem felemelem a fejem fölé, nézem, ahogy a nap átsüt az ujjaim között, hajamba kap a langyos szél, bőröm aranybarna, de sebes. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nyár van, és zizzennek a nehéz, sűrű illatok, megcsillan a leveleken a fény, és érzem a testemen a forróságot, és lélegzem, és legszívesebben folyton csak mezítelen lennék, hogy minél nagyobb felületen érintkezhessek mindazzal, ami itt és most van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Közeledik az ősz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
de én még mindig</div>
<div style="text-align: justify;">
fiatal vagyok<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrpQH_13CZAeCuis39XHCiSY6CSTYOfGZftBzIziXby6vMmq9KdlAYr4ags0ExylGzdm45HDFJnp5iiaeqBECUZK-IUBsY91WGh39H0vIgBW8nnRbtlR4-obgxwcE2bqblUIXwP_o4qbtL/s1600/image2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="651" data-original-width="639" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrpQH_13CZAeCuis39XHCiSY6CSTYOfGZftBzIziXby6vMmq9KdlAYr4ags0ExylGzdm45HDFJnp5iiaeqBECUZK-IUBsY91WGh39H0vIgBW8nnRbtlR4-obgxwcE2bqblUIXwP_o4qbtL/s200/image2.JPG" width="196" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtI8TvQSRmO38UqbWs9dgFcmtu4ZeNnAjFjtgcGR68_MgtSD6SO5zQ8HrHlUBqy1NYHlw7LU8vqMG4bEHr3PeFjc0hvh1NJmeHQR9rDQmh-uviYIFz6pIHfqTgPC_EpcZVkUwUk1MeSmph/s1600/image1.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtI8TvQSRmO38UqbWs9dgFcmtu4ZeNnAjFjtgcGR68_MgtSD6SO5zQ8HrHlUBqy1NYHlw7LU8vqMG4bEHr3PeFjc0hvh1NJmeHQR9rDQmh-uviYIFz6pIHfqTgPC_EpcZVkUwUk1MeSmph/s320/image1.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br /></div>
<br />
<br />Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-36043419825913549332017-05-31T19:50:00.000+02:002017-05-31T19:50:20.250+02:00Életem<br />
Az én életem.<br />
<div style="text-align: justify;">
Néha siettetném. Átugranám a nehezét. Közben persze tudom: nem spórolhatom meg magamnak a leckéket. Magamnak és azoknak, akiket szeretek, és, mert létünk összefügg, mint az összefűzött gyöngyök, ahogy futnak egymás után, néha távolodnak, néha összekoccannak... a tanulnivaló közös. </div>
<div style="text-align: justify;">
A világ, a körülöttem lévő világ, folyton csak időt akar spórolni, rövidítéseket tenni, hogy minél gyorsabban jussunk egyik helyről a másikra, minél gyorsabban töltsünk le tartalmakat, érjünk el dolgokat, mindenki gyorsan akar lenni <i>valaki</i>, eljutni <i>valahová, </i>megszerezni azt, és akit, amire és akire vágyott... de közben elveszik a lényeg. Az időt megspórolni nem lehet: csak eltölteni. Úton lenni nem véletlenül szükséges, de a <b>most</b> számít igazán. A holnap csak egy elvont fogalom a fejemben, nem létezik. A mában kell maradnom, nem a holnapba vágyakozni, remélvén, hogy majd akkor könnyebb lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
A jelenem. Az én életemben az itt és most. Az utazás, ahol néha, úgy tűnik, hogy visszahajítanak a kiindulási pontra. Vagy még visszább. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az én életemben néha összeomlok, bennem és körülöttem, - mindenütt romok. Újra kell építenem magamat, megismerni, ki is lakik igazából odabent. Annyi éven át voltam elsősorban - és sokszor kizárólagosan - anya, hogy az ember, aki vagyok, elveszett, elbújt, elnyomtam, nem volt fontos, hogy rá figyeljek. És most újra itt van, kezét tördelve ácsorog a kapuban, és nem tudja, beléphet-e, van e hozzá joga, várják-e még. Szívesen látják-e.</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden egyes nap próbálom engedni, hogy az űr, ami aközött van, aki lenni szeretnék, és aki vagyok, inspiráljon, ne pedig megijesszen. </div>
<div style="text-align: justify;">
De legtöbbször mégis rémült vagyok. Mások hibáit, gyarlóságait könnyedén elfogadom, de magamnak nem tudok megbocsájtani. Adni akarok, adni, akkor is, ha már nincs miből, mélyebbre ásni önmagamban, szeretni, hogy magamat is szerethessem már végre, úgy ahogy vagyok, pőrén, filterek nélkül, szépítés nélkül. Ahogy kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tenyerem kinyújtva, szabadon vehet belőle, aki akar, hagyom. Nem tudom, hogy mit kérek cserébe. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szeretni mégis hátratett kézzel szeretek. A szívemmel előre. Védtelenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az én életemben soha nem nő be a szívem lágya. </div>
<div style="text-align: justify;">
Talán mindannyian idegenek vagyunk belül. Talán mindenkinek megvan a belső káosza, amiről nem beszél, talán csak annyit kéne tennünk, hogy ahelyett, hogy lehúznánk egymást és magunkat, igazi erőt mutatnánk, és segítenénk felépíteni a másikat. Talán csak annyit kéne tennünk, hogy felvállaljuk és megmutatjuk a saját káoszunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az én életemben sok fájdalom gyűlt össze. Sokáig elnyomtam mindet, de most forró lávafolyamként tör a felszínre, és én engedem. Már tudom, hogy a rosszat is meg kell élni, hogy a félelem még nem tesz sérthetetlenné, már tudom, hogy milyen vékony a bőröm, hogy milyen könnyen sérül, és a rajta lévő hegek térkép -módra mutatják, hogy a szívem merre járt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az én életemben más vagyok. Különbözöm, és mégis ugyanolyan vagyok, de már nem akarok hasonlítani. Vannak részeim, amiket nem lehet megszelidíteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az életemben túlságosan őszinte vagyok, az esztelenségig az. Azt mondják: nem kéne, megbánom majd. De az én életemben ez nem megy másként.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az életemben az elengedést még tanulnom kell. Kapaszkodok, akkor is, ha már mások feladnák, és ez az állhatatosság a gyengém, ami erőssé tesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
de már tudom azt is:</div>
<div style="text-align: justify;">
nem kicsinység, hogy bízok</div>
<div style="text-align: justify;">
nem kicsinység, hogy szeretek</div>
<div style="text-align: justify;">
vannak sebek, amiket hagyok, hogy uraljanak</div>
<div style="text-align: justify;">
de nem adom fel</div>
<div style="text-align: justify;">
érted maradok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHMBd4Dhx8J1FSe9pB11KmWK-C2h9hwYb0uvzkhbm0w59w2OaaGjd-2quNBh4XT3UeyKLEG_Dsag3PWV51oeuyriYjUHPrjNBbize3gSQ1GabqoK_ExMbJolTCI5Zxa615Jca6z5pOOOoI/s1600/FullSizeRender.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHMBd4Dhx8J1FSe9pB11KmWK-C2h9hwYb0uvzkhbm0w59w2OaaGjd-2quNBh4XT3UeyKLEG_Dsag3PWV51oeuyriYjUHPrjNBbize3gSQ1GabqoK_ExMbJolTCI5Zxa615Jca6z5pOOOoI/s400/FullSizeRender.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-73255166030830322152017-01-24T14:38:00.003+01:002017-01-24T14:39:24.842+01:00A mások élete<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
Túl sokat gondolkodok mostanában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mostanában? Mindig.</div>
<div style="text-align: justify;">
De milyen furcsa is az már, hogy olyan időket élünk, amikor mi magunk tesszük lehetővé másoknak, hogy belekukkoljanak az életünkbe. Persze, ez a betekintés erősen szerkesztett, filterezett, átgondolt: némileg hamis világ. Hiszen ki mutatná meg a cikis pillanatokat az életéből szívesen? Vagy a kevésbé előnyösöket, hízelgőeket, csillámporosokat? </div>
<div style="text-align: justify;">
Mert az bizony nem fészbúk érett, hogy amikor én reggelenként három férfi mellett ébredek fel, az első szinte mindig egy bizonyos hang, majd a kérdés: Mi volt ez? - Pukiztam anya! És ezt még a <i>jó reggelt</i> előtt. Ami legtöbbször ezek után el is marad.</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze nincs is baj alapvetően ezzel, csak azzal van, ha elhisszük, hogy a mások élete valóban az és olyan, amit megmutatnak magukból a közösségi felületeken. Főleg anyaként, amikor úgyis tele vagyunk bizonytalansággal, amikor sokszor el vagyunk vágva a normális emberi interakcióktól, kapcsolatoktól. Amikor sokszor ez az egyetlen fórum, ahol "találkozhatunk" másokkal. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor esendő nőként belefutunk azokba, akik hivatásos lájkvadászként "tudják a megfelelő szögeiket", amiből fényképezni kell őket, hogy hibátlanok legyenek. Hogy aztán alá lehessen kommentelni, hogy tökéletes vagy. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én miért nem lehetek az?</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Észrevettem, hogy valami elromlott bennem útközben, vagy sosem volt jó: nem vagyok felvértezve megfelelően ezek ellen a színjátékok ellen, csupasz a lelkem. Nem tudom kizárni a külvilágot, és újra- meg újra átszűröm magamon ezeket a történéseket, benyomásokat, nem tudok leállni, nem tudok nem gondolkozni. Hát miért vagyok én ilyen? Miért szomjazom ennyire a valódi pillanatokat két ember között, miért frusztrálnak ennyire a semmiről sem szóló beszélgetések, miért akarok mindig, mindenkinek a mélyére nézni? Ezt mások nem akarják. Nem akarnak beljebb engedni, megnyílni, a filterek nélküli, szerkesztetlen kozmoszt megmutatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sokszor olyan magányosnak érzem magam...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan ritkák már a lélektől-lélekig típusú beszélgetések! Tekintetek, amik függöny nélkül tudnak összekapcsolódni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy hiányoznak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Minden erőmmel azon vagyok, hogy ez a hamis, talmi világ nem szédítsen el, hogy ne kívánkozzak át mások életébe, hogy alázatos maradjak azzal szemben, amit kaptam, ami nekem jutott. Hogy ne legyen követelésem, hogy is lehetne? </div>
<div style="text-align: justify;">
Mégis sokszor elbizonytalanodom, eszembe jut, hogy vajon hol rontom el, miért maradtam így, igaz barátok nélkül? Engem már nem lehet szeretni, nincs igény rám, nem érdekelek másokat? Vagy ez törvényszerű, ha az embernek gyereke születik? Nem hiszem. Nem értem, de nagyon elszomorít.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fény felé fordulok, a világosságot keresem, azt a másik utat, az enyémet. Az is lehet, hogy már régóta azon járok: csak nincs túl sok útitárs.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kérdőjelek maradnak a hű társaim, a kétkedés, mindenben, önmagamban, az igazamban. Másoknak hiszek, aztán meglepődők, ha nem az igazi arcukat mutatják, akkor én miért akarom mindenáron az igazságot kikutatni? Kell az valakinek? Miért olyan életbevágóan fontos, hogy az elhangzó mondatok valódiak legyenek?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszer, rég -istenem, mintha évszázadokkal ezelőtt lett volna!- egy ilyen köldöknézős, lemeztelenedős csoportfoglalkozás után, valaki, akivel a lelkünk összeért, azt írta nekem búcsúzóul, hogy elviszi magával a kérdőjeleimet, kikalapálja őket felkiáltójelekké. </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó lenne most is egy ilyen barát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hé, te, ott a másik oldalon! Leszel a barátom?<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg24gjLs9klF_jDQWxmCaiSHtH7mWmQxB5Yvb59VylIdBi5gnXUnySjK4O5_Olp8t7jOn8WbaKV189fiGeyYHYHvOvugj9sbhNDI2Fo7IC_cojbuqyHP7I_Lc4ll7RV65ff-N9RmXrZKJvn/s1600/image1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg24gjLs9klF_jDQWxmCaiSHtH7mWmQxB5Yvb59VylIdBi5gnXUnySjK4O5_Olp8t7jOn8WbaKV189fiGeyYHYHvOvugj9sbhNDI2Fo7IC_cojbuqyHP7I_Lc4ll7RV65ff-N9RmXrZKJvn/s200/image1.jpg" width="200" /></a></div>
</div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-38730055511986240112017-01-18T09:11:00.002+01:002017-01-18T09:18:20.040+01:00Affirmation<div style="text-align: justify;">
<br />
Forog körülöttem a világ, az én világom, hol találom meg benne a helyem?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szükséges, hogy itt legyek?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ki vagyok?</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Víz</i> vagyok, végülis.</div>
<div style="text-align: justify;">
Energiák áramlanak bennem, energiák, melyeket, azt hittem, ismerek már: most mégis úgy tűnik, semmit sem tudok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem vagyok már túl öreg az ilyen kamaszos énkereséshez?</div>
<div style="text-align: justify;">
Három várandósság, két szülés után, még sosem voltam ennyire tudatában annak, hogy nő vagyok. Most, hogy a láthatatlan szálak egy kicsit fellazultak a fiaim és köztem, újra fel kell magamat fedeznem individuumként. És én semmit sem tudok, ijesztő.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak azt tudom, hogy ébredezik bennem egy új, egy ismeretlen nő: sokat nem derítettem ki még róla, de tetszik. Talán magabiztosabb, talán csak jobban tudatában van a saját szexusának, és ez jó, nagyon jó. Már nem szégyelli azokat a dolgokat, amiket korábban igen, és talán lassan megtanulja megbecsülni a puhaságokat, kerekdedségeket, az oda nem illő csíkokat, szarkalábakat, csupa olyan dolgot, amit egyébként kiretusálnának. </div>
<div style="text-align: justify;">
Soha nem szerettem annyira a hasamat, mint a szülés után, remegős, süppedős, csíkos, de otthona volt a gyermekeimnek oly sokáig, - bámulom a női test teremtő erejét, istenem, húszévesen milyen jó melleim voltak, bárcsak jobban tudatában lettem volna! És most lágy vagyok, de ez a lágyság is lehet szép. Peregnek a homokszemeim lefelé, de még itt vagyok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nő</i> vagyok, tényleg.</div>
Nézd milyen erő van bennem!<br />
Nézd, milyen tűz lobog bennem!<br />
Ez én vagyok.<br />
Bűntudat nélkül szeretkezek.<br />
Lassan <i>minden</i> értelmet nyer.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A fiaimnak köszönhetően tanulom újra magamat, és azt is, hogy alapvetően milyenek azok a csodálatos férfiak. Bámulatos, hogy már ilyen kicsinek is fel-felsejlenek bennük a majdani hímek körvonalai. Az az öntudatlan, ám mégis gyengéd mozdulat, ahogy visszaigazítják a vállamról lecsúszott ruha pántját- ugyanaz, amit más férfiak, máskor, sokszor, ugyanígy megtettek. Még akkor is, ha <i>amúgy</i> nem volt közünk egymáshoz. És ilyenkor nagyon jó nőnek lenni... Jó a bőrömben lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Így hát szerelmes leveleket írok magamnak. Nem tudom, odaérnek-e, vagy örökre elvesznek a csillagokban, és mégis. Kényszerítem magam, hogy benne maradjak a pillanatban, még ha nehéz, lehetetlen is, még ha menekülnék is, elmúlik, elmúlik, suttogom magamnak. Kényszerítem magam, hogy ne hasonlítsam a saját kezdetemet mások közepéhez. Hogy magammal szemben is legyek olyan elfogadó, mint másokkal. Talán egyszer sikerül is. Talán most vagyok az út felénél: de nem véletlen, hogy most <i>itt </i>vagyok. Itt kell lennem.</div>
<i>Ezt</i> kell most megtanulnom.<br />
<br />
<br />
soha nem hagytalak el<br />
- csak nem figyeltem rád<br />
és ezt<br />
sokkal nehezebb elfogadni<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ9lpM16eIpzPBb8n-ehW0YPIowGb8oYoJAD_n52WYXR20X04lzU89-WTn90cCTyD840wh7xFtUHxDKgUQfM6ogumDGz-3Wv_13m3KtVDPZIYwaK23YsWuWckF8yFoOt_cC3pj0KME2aKS/s1600/image1-6.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ9lpM16eIpzPBb8n-ehW0YPIowGb8oYoJAD_n52WYXR20X04lzU89-WTn90cCTyD840wh7xFtUHxDKgUQfM6ogumDGz-3Wv_13m3KtVDPZIYwaK23YsWuWckF8yFoOt_cC3pj0KME2aKS/s320/image1-6.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<br />Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-54385631291644003952016-12-12T12:12:00.002+01:002016-12-12T12:17:15.968+01:00Hogyan neveljem?<div style="text-align: justify;">
<br />
Itt ez a kisgyerek, az elsőszülöttem, pár hét, és hat éves (uághrrrmauhhh).</div>
<div style="text-align: justify;">
Fogalmam sincs, hogy hogyan neveljem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mondataim keményen koppannak a lelkében, vigyáznom kell nagyon, hogy mit mondok neki...<i> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Túl jólelkű</i>, mondta róla az óvónénink, az apja SzociSomának hívja, hiperérzékeny- olyan mint én, mi ketten, ebben (is), egyformák vagyunk, úgy látszik, sosem nő be a szívünk lágya. (F.Á.)</div>
<div style="text-align: justify;">
Dehát hogyan lehet nevelni egy ilyen csávót? Hogyan <i>kell</i> nevelni?</div>
<div style="text-align: justify;">
A drámahercegnő, beüti a lábát, és teli tüdőből üvölt megállíthatatlanul, mintha legalábbis levágta volna a lábujját, elképesztően idegesítő tud lenni. Közben meg röhögnék is rajta, persze, amire meg megsértődik, anya, ne nevess! Néz rám azokkal a hatalmas, kék szemeivel, Szméagol: és teszi fel azokat a nehéz kérdéseket, anya, te ugye sose halsz meg? Takony nélkül lehet élni? Te mit csináltál, mielőtt nem születtél meg? Miért szemetelnek az emberek? Az izgalmas részeket a meséből nem tudja végignézni, bőgve rohan ki a színházból, én is ilyen voltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Túlságosan hasonlítunk, és én</div>
<div style="text-align: justify;">
nem tudom, hogyan neveljem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt ez a másik kisgyerek, a kisebbik, két éves múlt. Képes az ujja köré csavarni bárkit, tudatosan használja fel ellenünk a szépségét, rosszat csinál, aztán kacéran ránk nevet a szeme sarkából, tudja jól, hogy úgysem tudunk neki ellenállni. Azt a kis csókos száját lebiggyeszti, az Oscar-díjas színészek tanulhatnának tőle, ahogy játssza a sértődöttet, mert bizony le lett szidva valamiért. </div>
<div style="text-align: justify;">
Legtöbbször fogalmam sincs, hogy mit kezdjek vele. Makacs, mint az öszvér, addig mutogat, nyökög, beszél (!), amíg meg nem érteti magát, és meg nem kapja, amit akar. Anya! Jeje!! Kell!!! Inni!!! - és ismételgeti, amíg meg nem érkezek a piájával, nem unja meg (én nagyon). Néha a két keze közé fogja a füleimet, és a száját nagyra kitátva, de közben vigyorogva hajol felém, hogy megharapjon. Lefogom a kezét, határozottan a szemébe nézek, és azt mondom: ezt nem! - ahogy Vekerdy bácsitól tanultam, leszarja. Nevet, megpróbálja újra, aztán megsértődik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát hogy a francba kell egy ilyen gyereket nevelni?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nagyot jövőre iskolába kell adnom, pánikolok, hová?? A kicsi a bölcsibe megérkezve bőg, anya elmegy, igaza van. Jobb lenne együtt még. Anya, nagyon fogsz hiányozni, amikor ilyen sokáig dolgozol, mondja az én okos nagyfiam, engem meg a sírás kerülget, tudom. Ha hazaérek a melóból a fektetésre, ami nagyon ritkán fordul elő, még pisilni se tudok elmenni, mert a kicsi máris üvölt, anya elmegy. A francba. Hogyan mondjam el nekik? Én sem értem. Szerintem sem jó így, de nincs más választásom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tényleg nincs?</div>
<div style="text-align: justify;">
Varázslatot teremtek köréjük, jövőt tervezek nekik, közben tudom: nem rajtam múlik. Vajon elég lesz a szeretetünk, hogy megvédje őket később, ha már egyedül mennek tovább? El fogom tudni őket engedni, ha itt lesz az ideje?</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó anya vagyok?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Melyiket etessem?</div>
<div style="text-align: justify;">
A félelmet?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fiaim. Nem tudom hogyan neveljetek benneteket, de</div>
<div style="text-align: justify;">
a ti oldalatokon állok</div>
<div style="text-align: justify;">
örökké.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhA3Bsn3AxpCUqD0tb_T8bJFiMlt-zanADVXYWIt57Q3Uqz7stuKymoSu6ZnR7rH1pI01gPjP_hvOeEHz-XYg4Clfbh788z1G6P_MzK8UaGYm1wx7xgxgCnyvjB0hHpfzIkcw1ZNDxyOpue/s1600/FullSizeRender-6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhA3Bsn3AxpCUqD0tb_T8bJFiMlt-zanADVXYWIt57Q3Uqz7stuKymoSu6ZnR7rH1pI01gPjP_hvOeEHz-XYg4Clfbh788z1G6P_MzK8UaGYm1wx7xgxgCnyvjB0hHpfzIkcw1ZNDxyOpue/s320/FullSizeRender-6.jpg" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-82365220348970776172016-10-14T11:22:00.000+02:002016-10-14T11:23:37.310+02:00Gyereknek lenni nehéz<br />
<div style="text-align: justify;">
Gyereknek lenni nehéz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A gyerekeknek nincs hangjuk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudják -legtöbbször- megfogalmazni, hogy abban a kis testben mi is zajlik valójában, mit gondolnak, mit éreznek, mitől félnek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Születésük pillanatában idegen szagú emberek ragadják el őket az erős, éles fénybe, hidegbe, turkálnak a torkukban, fenekükben, méregetik őket, és csak nagy sokára érkezhetnek meg az ismerős szív hangjainak közelébe, melegébe. </div>
<div style="text-align: justify;">
Újra és újra olyan helyzetekbe kerülnek bele, ahol ki kellene találniuk, mit is várnak el tőlük. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mert elvárnak tőlük dolgokat, bár még nem is beszélnek, de legyenek nyitottak, barátkozzanak, ne féljenek a mászókán, mert <i>az én fiam ne legyen beszari.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsi antennáikkal érzékelik a feszültséget, anya és apa ideges, de miért, nem értik, nincs nekik elmagyarázva, miattam van, én tehetek róla? Mi az, hogy számla, szerelő, kölcsönvisszafizetés?</div>
<div style="text-align: justify;">
Anya miért sír most, amikor az előbb még nevetett? Miért szid le valamiért, amiért korábban sosem? </div>
<div style="text-align: justify;">
Miért suttognak a hátam mögött, néznek rám aggódva? Valami baj van velem?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyereknek lenni nehéz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon rövid idő alatt kell megtanulniuk megbízni idegenekben, amikor közösségbe kerülnek, ahol őket<i> otthagyják. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Anya nélkülem megy el valahova, de mi létezünk külön? Ha nincs velem, akkor is szeret? Gondol rám?</div>
<div style="text-align: justify;">
Itt ez a sok gyerek, sokan sírnak, kiabálnak, sok a hang, a szín, sok az új, félek, ki ölel meg? </div>
<div style="text-align: justify;">
Anyának miért könnyes a szeme, amikor kimegy az ajtón? </div>
<div style="text-align: justify;">
Az oviban már teljesíteni kell, önállónak lenni, de mi van, ha ők még szeretnének egy kicsit kicsik maradni? Ha jó érzés még, hogy felöltöztetnek, betakargatnak, gondoskodnak rólam? </div>
<div style="text-align: justify;">
Kockaformába kéne beülniük, beféniük, de mi van, ha ők kerekek? Ha ők futkosnának éppen, mikor leülni kell, ha kiabálnának, ha csöndben kell maradni, füzetet elővenni, tanulni, felelni, olyannal foglalkozni, ami nem érdekes igazán... Kiállni beszélni mások elé. Megfogni a kezét, beállni a sorba valakivel, akivel nem akarják. Felkelni korán. Úgy fogni a ceruzát, ahogy nem kényelmes. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A gyerekek a mesében élnek. Ők <i>hisznek</i>. Mi meg magyarázzuk nekik, hogy ez nem a valóság. De az ő valóságuk nem olyan, mint a miénk, és mégsem mi alkalmazkodunk hozzájuk, hanem nekik kell hozzánk. A gyerekek feltétel nélkül szeretnek, s nem értik, hogy lehet máshogy is, elfogadják a hibáinkat, nem akarnak kijavítani, ölelnek, szorítanak, pofit hozzánk dugnak, jéghideg ujjacskákat a tenyerünkbe, anyamégegyszer!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A gyerekek csodálatosak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tanítómesterek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Példaképek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hősök.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A gyerek ígéret, hogy a holnap jobb lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Még nincs veszve semmi, a varázslat létezik. Épp most kiabál, hogy: anyaaaa! vééégeztem! Töröld ki a fenekeeeeeem!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZqHMBP0PMVp7q4Q87pk6iydfCWKncGcjyP4aHq2_HCR2I3OdwInTYKSBWV6uxZKwMP8ODBG7Qclu4TDYbvwK2nner-_Nb3X_z5MoOpVAHdSajAxQ4NosKz6donaBEZigqw2K8C3VBqgvP/s1600/_D3_6270.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZqHMBP0PMVp7q4Q87pk6iydfCWKncGcjyP4aHq2_HCR2I3OdwInTYKSBWV6uxZKwMP8ODBG7Qclu4TDYbvwK2nner-_Nb3X_z5MoOpVAHdSajAxQ4NosKz6donaBEZigqw2K8C3VBqgvP/s320/_D3_6270.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">fotó: www.csepregiphotography.hu</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<i><br /></i>Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-62625629109827106392016-09-27T14:03:00.003+02:002016-09-27T14:13:01.661+02:00Hibajelentés<div style="text-align: justify;">
<br />
Pár hete, hónapja beszélgettem az egyik szomszéd néninkkel, mesélte, hogy a férje, így nyolcvan körül, elesett, kórház, félrekezelés, most pelenkázni kell, nem tud beszélni. Azt mondta nekem, csendesen zokogva: "Mi lesz így velem? Le vannak tojva az unokák, mindenki le van tojva, mi lesz velem nélküle? Azt mondta, még van tizenöt évünk!" </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen persze én is elbőgtem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még van tizenöt évünk, mondta az öreg optimistán. Együtt. Közösen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sokszor eszembe jut, milyen kivételes is ez az életszakasz, amiben élünk: még élnek a szüleink, még fiatalok vagyunk, egészségesek, még kicsik a gyerekeink, nekik még mi vagyunk az egész világ. De tudom: ez egy pillanat alatt megváltozhat, és sok minden, ami addig magától értetődő volt, hiánycikk lesz. Igyekszem nem elfeledkezni erről. Hálásnak lenni mindazért, ami megadatott. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nekünk vajon hány évünk van?</div>
<div style="text-align: justify;">
Még felfelé számolunk, vagy már visszafele?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Így, amikor kissé összetörve ülök a gyerekpszichológus irodájában, próbálom nem egy csődtömegnek érezni magam. Hát ide jutottunk, a fiam miattam kicsit kisiklott a megszokott vágányról. Nem súlyos, nem kóros, mondja a pszihó néni, én meg kicsire húzom össze magam, és próbálok nem összeomlani. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ott még nem tartunk, hogy a fiamnak is el kéne jönnie, hogy ide kéne járnia, ez amolyan tanácsadás. Nekünk. Hogy mi szülők, mit tehetnénk, hogy jobb legyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
De akkor is. </div>
<div style="text-align: justify;">
Én tehetek róla, hogy ide jutottunk, mert a munkába való visszatérésem felborított mindent. A rendszer, ami egyébként sem volt atombiztos, most végképp felbomlott, és az én kicsi-nagy, okos, hiperérzékeny óvodásom megsínyli ezt a változást. Igaza van. </div>
<div style="text-align: justify;">
Néha, ilyenkor, amikor utolér a nagy büdös valóság, az gondolom: talán nincs is más értelmes dolog, mint gyerekeket csinálni. Sehol máshol nincs ez a kristálytiszta pozitív erő, mint bennük. A kis karjaik szorításában, a nedves puszijaikban, tapogató ujjacskáikon a koszos köröm: még az is tökéletes. Bárcsak soha ne érne el ide hozzánk a világ! Bárcsak megóvhatnám őket mindettől!</div>
<div style="text-align: justify;">
A kicsit a bölcsiben egy idegen kezébe adom, még visszanézek az ajtóból, kitárt karjait felém nyújtva sírja, hogy anya. Kint, az utcán, leülök a halvány napsütésben a padra, kicsire húzom össze magam, és próbálok nem összeomlani. </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó lesz neki ott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó lesz neki ott?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát nem velem kéne lennie, lenniük? Hát nem nekem kéne varázsütésre elűzni ezeket a szúrós seggű lidérceket? Hát milyen irányba halad ez a mocskos, túlfejlett, túlnépesedett, ostoba világ?</div>
<div style="text-align: justify;">
És én, vajon jó irányba megyek-e? Vajon jól teszem, hogy visszamegyek dolgozni, vajon a pénz a lényeg itt? </div>
<div style="text-align: justify;">
Hiszem, hogy nem az fog számítani, hogy márkás volt-e a cipő a lábukon, hogy a fenekük alatt menő autó gurult-e, hogy hány négyzetméteres volt a szobájuk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hiszem, hogy az együtt töltött idő számít. Hogy azt mivel töltjük meg. Hogy majd később, ha már felnőttek, és élik a saját életüket, és összejövünk, akkor legyen sok olyan mondat, ami úgy kezdődik: emlékszel, amikor...?<br />
Anya, ugye mi örökké együtt leszünk, kérdezi a nagy.<br />
A kicsi, a bölcsis öltöztetőasztalon állva, kis testének egész erejével átölel. De jó, hogy itt vagy, hogy eljöttél értem, mondja az ölelése.<br />
Igen, én tudom. Jó lenne mindig felfelé számolni.<br />
Jó lenne nem hibázni. Nem ártani senkinek. De néha, el kell bukni, csak egy kicsit. Tudom.<br />
<br />
Tekerek hazafelé az őszi napsütésben. Hátranyújtom a kezem, és a tenyerembe simul egy aprócska kéz. Így jövünk mi hazafelé, kéz a kézben, én és a fiam.<br />
<br />
<i><b>minden rendben lesz</b></i><br />
<i><b><br /></b></i>
<i><b><br /></b></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyblRHtETbTcI763XAmv02qIqV5tzTRqYmuXEganwQG05okUSh5TTr_ybYJC2cTZqzjWy_lwzGZcNxYPOez28ogg3KF0qeyMfS8NZPK7K3DxGJX6nrnSgeN66qfSjZgQcm9ktIJHmLuGRW/s1600/To%25CC%2581malom_2016_szept_huszonnegy-33.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyblRHtETbTcI763XAmv02qIqV5tzTRqYmuXEganwQG05okUSh5TTr_ybYJC2cTZqzjWy_lwzGZcNxYPOez28ogg3KF0qeyMfS8NZPK7K3DxGJX6nrnSgeN66qfSjZgQcm9ktIJHmLuGRW/s320/To%25CC%2581malom_2016_szept_huszonnegy-33.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7ndF_8-PSyxCHKOmV2vWTPyOmf4wG7EPz7C7-kgfc4M2cLpwwl7o_lWvH2fph8IT3pcQBDW_7AZAU-LiaRsv00Ty51sIRL8iL4SZPmLKnCaT3KiGdwBCwsel107z_a8m2RWYJ_xipq65O/s1600/To%25CC%2581malom_2016_szept_huszonnegy-41.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7ndF_8-PSyxCHKOmV2vWTPyOmf4wG7EPz7C7-kgfc4M2cLpwwl7o_lWvH2fph8IT3pcQBDW_7AZAU-LiaRsv00Ty51sIRL8iL4SZPmLKnCaT3KiGdwBCwsel107z_a8m2RWYJ_xipq65O/s320/To%25CC%2581malom_2016_szept_huszonnegy-41.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-86984962733404976762016-07-26T16:20:00.003+02:002016-07-26T16:21:35.782+02:00Back to work<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
0. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem akarok visszamenni dolgozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még velük akarok lenni, a hosszú, forró nyári napokon, összebújva, homoktól, sártól mocskosan. Boldogan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még együtt kellene lennünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hiszen nyári szünet van! A kicsi még el se kezdte a bölcsit, és nekem vissza kell mennem dolgozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekik még szükségük van rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem szükségem van rájuk, a velük töltött időre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem vagyok kész.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem vagyok kész visszamenni egy olyan munkahelyre, ahol alig van már ismerős arc, ahol senki sem vár vissza, senki nem örül nekem, ahol megint előről kell kezdenem mindent. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megint bizonyítanom kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
Minek? Kinek?</div>
<div style="text-align: justify;">
Csodákban reménykedek: lottónyereményben, hirtelen jött, tökéletesen testhezálló új munkalehetőségben, harmadik terhességben (haha!).</div>
<div style="text-align: justify;">
Hisztis vagyok, türelmetlen vagyok, szorongok, meg is látszik. - Ebédelünk a fiaimmal hármasban otthon. A nagy önteni akar magának az üvegből üdítőt, de persze megcsúszik a keze, kiömlik az egész az asztalra, a székre, a földre, minden ragacsos. Ráripakodok, amikor feláll, még meg is taszajtom egy kicsit. Miközben dohogva feltakarítom a cuccot, átsuhan rajtam: túlreagáltam. Ránézek, a hűtőnek dőlve áll, némán. Rémülten. </div>
<div style="text-align: justify;">
Én ijesztettem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elönt a szégyen, az önutálat. Hogy lehetek ekkora barom, hisztis, idegbeteg picsa!</div>
<div style="text-align: justify;">
Magamhoz húzom, átölelem, ne haragudj, ne haragudj, nem akartam, zsolozsmázom. Zokogni kezd, megállíthatatlanul, üvöltve. Megkönnyebbülten. Én is bőgök, naná! A kicsi az etetőszékből figyel minket, nem nagyon érti, mi történt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megbántottál anya! - sírja az én okos nagyfiam kétségbeesetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mintha nem tudnám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A fene egye meg!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az úton kifelé tudnék bőgni, gyerekmód. De tartom magam, elhatározom, hogy azért is megmutatom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kinek? Minek?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy levegővel lépek át az ajtón, idegenül ismerős minden, a szagok...</div>
<div style="text-align: justify;">
Érdekes, a testem milyen könnyen visszatalál a sietős, hatékony pincérléptekbe, tenyerem ugyanúgy simít végig öntudatlanul az asztal lapján, mint rég. Mint két éve. Nem felejtettem el túl sok mindent, rosszabbra számítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mások gyerekeit bámulom, körülöttem kismamák madonna-mosollyal arcukon szoptatnak. Irigykedek rájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik vendég összezárt kezét tartja felém, nem is értem, mit akar. Aprópénz csörren a tenyerembe, pár húszcentes. A jatt. Kis híján elnevetem magam, ilyen még nem történt velem, nem is tudom, mit gondoljak róla, de azért szépen megköszönöm. Elhatározom, hogy lottót veszek belőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éjjel lesz, mire hazaérek, alszanak a gyerekek. A kedves elém jön, átölel. Tudja ő is. A kicsi gyönyörű testének körvonalai halványan felderengenek, ahogy kinyitom a fürdőszoba ajtaját, amikor mellé bújok, megölelem, megszagolgatom. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Köztes nap I.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megkönnyebbülök. Túléltem az első napot.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy, ahogy meglát, odarohan, fullasztó-szorosan hozzám bújik, nem szól semmit. A velük töltött idő hirtelen sokkal értékesebbé válik, türelmesebb is vagyok velük, pedig nagyon fáradt vagyok. De az idillt néha elrontja a gondolat: vissza kell menni, ezután mindig. Mondogatom magamnak, ez már a te életed. Fogadd el!</div>
<div style="text-align: justify;">
Következő nap esküvő, megint egész nap nem látom őket. A pár nagyon helyes, vibrál a levegő körülöttük. A menyasszony, ahogy öltözik, áll a baldachinos ágy előtt, a szűrt fényben, kisminkelve, frizurálva, fehérneműben, végtelenül hosszú tüllfánytollal, lélegzetelállítóan gyönyörű. Félrehúzódva bámulom, arra gondolok, még mi minen van előtte... Nem akarom az áldozatot játszani. Hajnali háromra jutok ágyba. </div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap meló.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kicsit reggel látom húsz percre, a nagyot egyáltalán nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Vasárnap van, sok dolgom nincs, feleslegesnek érzem magam. Rájuk gondolok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most ebédelnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már biztos alszanak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán már kint vannak a kertben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mire hazaérek, alszanak. Üresnek érzem magam, a világ szilánkosra tört. Hol van benne a helyem?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ki vagyok én?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Apa, hol van anya? Kérdezi a nagy este tízkor. - Dolgozik. -Akkor hívjuk fel! -Nem lehet, még dolgozik, nem tud telefonálni. -Akkor mondd meg neki, ha megjön, hogy hiányzik!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Köztes nap II.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszabb szünet, egy kis lélegzethez juthatok. Szoktatnom kell magam a gondolathoz, ez már a te életed. Fogadd el!</div>
<div style="text-align: justify;">
Be kell vallanom magamnak, hogy elkényelmesedtem, mert, bár minden a gyerekeim körül forog, mégis, a napjainkkal szabadon rendelkezhettem, és a mama rengeteget segít. Most viszont a beosztást várom, hogy megtudjam, hogy alakul a hetünk. Már nem érek rá bármikor tárgyalni, levelekre válaszolni, forgatásokra járni, takarítani, főzni. Játszani.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kicsi ebéd után a mellkasomon alszik el, sokáig nem mozdulok, hallgatom a lélegzetét, érzem, ahogy a nyál lassan lecsorog az oldalamon, cseppet sem zavar. Elönt a hála, itt van, az enyém, még mindig én vagyok a kedvenc párnája. Nem szeret kevésbé azért, mert dolgoznom kell menni, ahelyett, hogy vele lennék. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
3-4. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Brutális forgalom, rengeteg vendég, alig győzzük. A ritka szünetekben őrületesen hiányoznak a gyerekeim, kaja közben a képeiket nézegetem a telefonon. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ez már az én életem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Anya vagyok, de ez itt senkit sem érdekel, dolgozom, de az meg otthon nem tartozik senkire, az életemnek ez egy olyan szelete, amibe a családomnak nincs bejárása. Ez az én feladatom. Az, hogy éjjel nem tudok elaludni, mert nem olyan egyszerű kikapcsolni, hogy az ágyban fekve még sajog a talpam, fájnak a térdizületeim, a kicsi hajnalban kel, nem számít, ez a munkám.</div>
Más is csinálja. Hagyd abba a picsogást!<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egyik reggel elszököm az erdőbe futni, beszívom a fák, az avar sűrű, nehéz illatát, kapkodom a levegőt, hallgatom a zenét. A világ kicsit a helyére döccen megint. Ez én vagyok, még mindig, az évszakok változnak, nekem lépést kell tartanom, fejlődnöm kell. Meg kell mutatnom a gyerekeimnek, hogy az anyjuk képes felülkerekedni a nehézségeken. És bármilyen lehetetlennek tűnik sokszor, az izmaim még visznek előre, ez a test, bár már messze nem ruganyos, karcsú, de még mindig legyűri a kilómétereket, elbírja a nehéz tányérokat, visszatalál a régi feladatok ritmusába. Ez most az én életem, az én feladataim, nem fognak elmenni addig, amig meg nem tanultam mindazt, amit meg kell belőle tanulnom. Ismét le kell hajtanom a fejem, alázatot mutatnom, nem vagyok különleges!</div>
<div style="text-align: justify;">
Megtörténik mindez nőkkel, szerte a világon, naponta. </div>
<div style="text-align: justify;">
Csak ne lenne ilyen nehéz!</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak ne hiányoznának ennyire. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEholPMW1wUzq3gwdE1uIfp0RX-7QxaBoVPavEpz9tP0sWqYlUZ9MHaixd3uN8rz8KGKLHLaOxW1XEg6Dz-psVTrQONy8QQX4n6EE5Q-6bPhgOCeWp4zvyvK7O5cecHEJeqkB82oorrllShR/s1600/image1-4.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEholPMW1wUzq3gwdE1uIfp0RX-7QxaBoVPavEpz9tP0sWqYlUZ9MHaixd3uN8rz8KGKLHLaOxW1XEg6Dz-psVTrQONy8QQX4n6EE5Q-6bPhgOCeWp4zvyvK7O5cecHEJeqkB82oorrllShR/s320/image1-4.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwXpdboiPq6Y4Wk4m8JWgPt5vgJTlTvFrnnbpEz07E9j8F_C14IPHfHZG9WBRiIWdwGoqPKYlE7yte4qV0VB9W-e1YLGdqWUj1T4dCPPzvdgPpa6YCZJZPc5gulqzU2-URaMW8XPspRUfq/s1600/image1-5.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwXpdboiPq6Y4Wk4m8JWgPt5vgJTlTvFrnnbpEz07E9j8F_C14IPHfHZG9WBRiIWdwGoqPKYlE7yte4qV0VB9W-e1YLGdqWUj1T4dCPPzvdgPpa6YCZJZPc5gulqzU2-URaMW8XPspRUfq/s320/image1-5.JPG" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-47179385492027914162016-05-27T23:13:00.000+02:002016-05-27T23:16:44.497+02:00Menekül az idő<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
Bárcsak újra átélhetném azokat az első, törékeny napokat a szüléseim után!</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor minden olyan, mintha valami függönyön keresztül érzékelném. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor az ember csak a túlélésre játszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor a tejbelövellést várja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy majd könnyebb legyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy összeszokjunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy megérkezzen az a kis ember, ténylegesen, erre a világra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bárcsak ismét belenézhetnék azokba a nagyon új-mégis ősrégi tekintetekbe!</div>
<div style="text-align: justify;">
Bárcsak megfigyelhetném frissen született önmagamat, ötésfél-másfél évvel ezelőttről. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán nem is mondanék magamnak semmit. Talán csak egy ölelést adnék. Hogy tudjam: menni fog, hogy nehéz lesz, sokszor rémisztő, de közben elképesztő magasságokba szárnyalhat az ember. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem félek semmitől.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már <i>féltek.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
És ez rosszabb, mert ezt nem lehet leküzdeni, a hirtelen rám támadó gondolatokat sem, amikor mondjuk azt vizionálom, hogy a gyerek kicsúszik a kezemből, és lezuhan a harmadikról. Miért is jutnak eszembe ilyesmik?!</div>
<div style="text-align: justify;">
Bár ezzel úgy tűnik, nem vagyok egyedül: egyik este fürdés közben azt mondta nekem a fiam: "anya, én nem akarok kilencvennyolc éves lenni, mert akkor többé nem láthatlak téged!" </div>
<div style="text-align: justify;">
És nem arra gondolt, hogy akkor én már biztos nem élek majd, hanem arra, hogy ő akkora megöregszik, és meg fog halni. Nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel, és már pityergésre biggyedt le a szája. Nekem meg kellett volna valami bíztatót, valami konstruktívat, gyógyítót mondanom, ehelyett csúnyán elbőgtem magam, és csak arra futotta, hogy gyorsan magamhoz öleljem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Túl igazi, túl valós volt a hangjában rejlő félelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát hogy is létezhetnénk mi egymás nélkül?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hiszen mi kezdetektől fogva együtt voltunk. Fogantatása pillanatától fogva öleltem őt körül, bordáim adtak keretet létezésének, ő meg ismeri testem minden porcikáját, dundi kis ujjai gond nélkül találják meg a kedvenc anyajegyeit a bőrömön, amit aztán kapirgálni lehet. A kicsi a fülemet morzsolgatja, ha nagyon fáradt, mind a kettőt, és ugyanazzal a végtelen, bársonyos gyengédséggel simít végig az oldalamon, teljesen öntudatlanul, mint anno a bátyja. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az nem lehet, hogy ez a kör egyszer megszakadjon!</div>
<div style="text-align: justify;">
Az nem lehet, hogy ezt egyszer vissza kell majd adnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ők a szemem előtt nőnek fel, én a szemük előtt öregszem. Nem lesznek emlékeik rólam fiatalon. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem méltóságot kell nekik mutatnom, hogy tudják, nem is olyan ijesztő ez az egész.</div>
<div style="text-align: justify;">
De egyenlőre csak félek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Félek, mert az idő kicsúszik a kezeim közül, mert csak kapkodom a fejem, és máris újabb fejlődési szakaszokat hagytunk el, nagyobb méreteket kell venni mindenből, egyre szűkebb a hely hármunknak a fürdőkádban...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Így hát vissza szeretnék menni, csak egy kicsit, azokba a varázslatos újszülött napokba, ölelném azokat az icipici csomagokat magamhoz, bámulnék az időtlen tekintetekbe, beszívnám a babaillatukat, álomba ringatnám őket újra és újra. És közben felmenőleg feloldoznám magam mindenért, ami a jövőben rám vár. A hibákért, az elbaltázott mondatokért, a kiabálásokért, a bazmegekért. Nem vagyok tökéletes, de már nem is szeretnék az lenni, mert tudom, így vagyok az ő anyukájuk, és ők így ismertek meg engem kerek egésznek. Talán többet tudnak rólam, mint én önmagamról. Talán tudják, érzik, miattuk igyekszem meghaladni önmagamat, és, bár legtöbbször nem sikerül, azért van, amikor mégis, és az olyan érzés, mintha lefutottam volna a maratont. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem vagyok mindentudó, de pár dolgot tudok: a legfontosabb ezek közül talán az, hogy a végén úgyis csak a szeretet számít.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor majd kilencvennyolc leszek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMjMh3ejLRkAJbV456QtskhVUt_2cf77tdL_Abq-uNE5NTHnR8s-c2TsCnRBs3JIi6HT0NZO3VAwEn7Vkk2flmRKiDy76xi4ExTgkLnNfMEiYGlNJVx8chw4avRZ4KBD_l167BEGHDyXt4/s1600/image1-3.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMjMh3ejLRkAJbV456QtskhVUt_2cf77tdL_Abq-uNE5NTHnR8s-c2TsCnRBs3JIi6HT0NZO3VAwEn7Vkk2flmRKiDy76xi4ExTgkLnNfMEiYGlNJVx8chw4avRZ4KBD_l167BEGHDyXt4/s320/image1-3.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-17873859277833973312016-03-24T12:12:00.001+01:002016-04-07T13:33:57.765+02:00A gyökértelen fa<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Hát, vége.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Hatvan évnyi elvesztegetett élet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Mikor utoljára láttam, jó pár hete, a rák már rajta hagyta pusztító nyomát. A torkom elszorult, fáj valamid? Csak nemet intett a fejével.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Amikor legközelebb látom majd, csak egy marék hamu lesz egy kibaszott bödönben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">A francba.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Még azt sem tudom, szerettem-e igazán, persze, szerettem, a szívemmel és az emlékeimmel, az embert, aki évekkel ezelőtt eltűnt a tekintetéből. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Az emlékeimben, amikor nagyokat nevetve versenyeztünk hazafelé a nyolcvanötösön a soproni gyorssal, az emlékeimben, ahogy kikötözve fekszik egy kórházi ágyon deríliumban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Persze, hogy jön a bűntudat, többet, máshogy kellett volna, de hát egyszerűbb - és önzőbb - pár perc után mondani, hogy, najólvan, rohannom kell, aztán kicsit pityeregni a kocsiban, hogy milyen rosszul is néz ki, de aztán visszatérni az életembe, ahol minden rendben van. Ahol szeretnek, és ahol szerethetek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Azt is megtanultam életem harmincöt éve alatt, hogy másokon nem lehet segíteni, ha nem akarják. Másokat nem lehet megmenteni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Ez itt, nem az én keresztem volt, hanem édesanyámé. Az ő bátyja. Volt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Végtelenül szégyenlem, hogy nem segítettem cipelni többet.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">És mérges is vagyok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Mérges, mert nem volt rossz ember, mert nem akart rosszat soha senkinek, csak éppen nem tudott felülkerekedni ezen az izén, az életen, mérges, mert olyan kevés boldogság jutott neki. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Jó lenne hinni, hogy lesz majd kárpótlás. Legközelebb. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">De nem hiszem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">A fiaimnak a nagybátyjuk csak egy elvont fogalom marad, valaki, aki volt valahol. Szerettem volna a kacagásukat megmutatni neki, de megijedtek volna, Tőle, vagy a körülményektől. Az is lehet, hogy őt nem is érdekelték volna. A nagyobbikat legalább látta párszor. Akit még mindig izgat a halál, játékaiban fel-felbukkan ez a motívum újra meg újra, hagyom. Megmondjam neki? Számít ez igazán?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Így hát a gyerekeimet ölelem ma szorosabban, hiszem, hinnem kell, hogy tudom őket szeretni úgy, hogy az mint egy védő varázslat vegye körül őket, vezesse útjukat. Felfele, mindig csak felfele. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">A Kedves vigasztalón átölel, nem szól semmit, hálás vagyok neki, végtelenül hálás, hogy nem puffogtatja a szokásos lózungokat, jobbezígy, megváltás volt, etceterá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Megváltás volt?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Ő még lehet, hogy élt volna. Még<i> így</i> is. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">És az biztos, hogy nem ilyen életet álmodott magának, amikor akkora volt, mint a fiam most.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Itt vagy még? Hallasz?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;">Sajnálom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXlb04AkHzS2p676yBakI4x5yNUddDNEmYzHAcrPac15s-Kb3kAPCcR0oxbliLvE7Vwq9SUZwKHnNMrA3geANQfDesyl-gSCqFSWO5axkW9CLB3ZWcj2T_w0a_54v8VcqkpDupsvY4u_Hh/s1600/image1.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXlb04AkHzS2p676yBakI4x5yNUddDNEmYzHAcrPac15s-Kb3kAPCcR0oxbliLvE7Vwq9SUZwKHnNMrA3geANQfDesyl-gSCqFSWO5axkW9CLB3ZWcj2T_w0a_54v8VcqkpDupsvY4u_Hh/s200/image1.JPG" width="160" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<br />Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-86102218440292661652016-02-29T15:03:00.001+01:002016-02-29T15:34:26.047+01:00Adj hitet!<div style="text-align: justify;">
<br />
Nem vagyok vallásos.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszú az út, és még közel sincs vége, az is lehet, hogy pár év múlva, vagy ha megérem az öregkort, ez teljesen megváltozik, de most ez van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem hiszek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Túlvilágban, feltámadásban, újjászületésben, istenekben. Pokolban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt gondolom, - mert ez viszont nem hit - hogy az utolsó lehelettel mindennek vége, jön a végtelen sötétség. Néha megrémülök ettől a gondolattól, néha jó lenne valami kapaszkodó, néha meg azt mondom magamnak: nem tudhatod. Néha meg elmegyek az auralátó, szellemidézős, léleklebegtetős irányba. De mindez megfér bennem, ez a fura ambivalencia.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig is végtelenül tiszteltem azokat az embereket, akiknek tiszta hite volt, az is előfordult, hogy picit irigykedtem is, de ez az én belső dolgaimon nem változtatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
De valami azért mégis csak történt, mióta gyerekeim lettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mert mi nők, amikor egy magzatot hordunk a szívünk alatt, óhatatlanul is hívővé válunk: hinnünk kell a <i>jó</i>ban, abban, hogy ez a belőlünk sarjadt élet boldog lehet, hogy jó élete lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
A világ tele van borzalmakkal, pusztítás mindenütt, de mi nem törődünk vele, mert csak az számít igazán, hogy velük minden rendben legyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze sokszor elszorul a szívem, ha látom, mennyi szenvedés, igazságtalanság van körülöttünk, és tudom azt is: az emberi butaság határtalan. Mégis, a gyerekeim érdekében hinnem kell a szebb jövőben, mert azzal, hogy igent mondtam az ő fogantatásukra, úgy igent mondtam a világra is. Arra, amire mások azt mondják: "erre a rohadt világra nem szabad gyereket vállalni!" </div>
<div style="text-align: justify;">
Hiszem, hogy mindezek ellenére, az élet szép.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan sokszor elmondom magamnak, hogy hálásnak kell lennem, hogy most vagyok fiatal, a testem még engedelmeskedik az akaratomnak, még élnek a szüleim, a fiaim még a karjaim között találnak igazán vigasztalást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, hálásnak kell lennem, mert tudom, mindez milyen törékeny.<br />
De a hálámat kinek rójam le?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy mérhetetlenül szerencsés vagyok, hogy ők itt vannak nekem, tudom, hogy mekkora csoda, hogy egykor azok a bizonyos sejtek egymásra találtak, hogy a testem felépített másik testeket, hogy kihordhattam, megszülhettem őket. Azon vagyok, hogy soha ne legyen magától érthetődő, hogy ők az enyémek, hogy ez a mi családunk, a mi életünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Az a pillanat, amikor az én kicsikéim könnyes szemmel kinyújtják felém a karjaikat, és én átölelem őket, a fejüket pedig belefúrják a vállamba... akkor mindig megnyugszom egy kicsit, bármekkora is a bibi: a mi világunkban minden rendben van. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor alszanak, és én mellettük fekve iszom be szépségüket, bámulom arcuk minden apró rezdülését, akkor csordultig telik a szívem. Akkor reménykedni kezdek, hogy mindezt valahogy magammal vihetem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor hallgatom, ahogy dumálnak - kicsi még halandzsául - és közben komoly kis cickányarccal bólogatnak hozzá, nevetek, de közben sírni is tudnék, annyira imádom őket, gesztusaikat, fintoraikat, gyöngy fogacskáikat...</div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy, ahogy fáradtan becuppantja az ujját, miközben a mutatóujját rágörbíti a kis pisze orrára.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyanolyan a formája, mint az enyém.</div>
<div style="text-align: justify;">
Anyaorr.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kicsi, ahogy jelzésértékű szemöldökét összevonva koncentrál, azt a kis csókos száját csücsörítve.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az apája másolata.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bennük vagyunk mi, a szüleik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán, ez az igazi <i>örök élet. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Bennük tovább menni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hisz a vérem bennük kering - egy a vércsoportunk - sejtjeim egyre csak növekszenek bennük, viszik előre, mozgatják életüket. Életet adtam nekik, hát hinnem kell, hogy ezt az életet érdemes lesz élniük.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így hát bámulom őket, arcuk minden milliméterét, próbálom emlékezetembe vésni, hogy hátralévő időm minden pillanatában emlékezhessek rájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Istent látom a szemükben.</div>
<div style="text-align: justify;">
S ha menni kell, ezzel a látvánnyal magam előtt szeretném majd lehunyni a szemem.<br />
Talán nem is vagyok annyira hitetlen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQ-3g5ZnXyoXhGwv5QOkvsX2-yREx2Q9nSS2ZbIZX0ow_VrQo4POj3pHdtvBF1PAg_aDRYWMaYGccjg-vd1Ll25hiXfsL6zjadWaRO30kWSsqu4Mwl-sWLph95pXNXu2lPiC0MF18nwGYp/s1600/_D3_5953.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQ-3g5ZnXyoXhGwv5QOkvsX2-yREx2Q9nSS2ZbIZX0ow_VrQo4POj3pHdtvBF1PAg_aDRYWMaYGccjg-vd1Ll25hiXfsL6zjadWaRO30kWSsqu4Mwl-sWLph95pXNXu2lPiC0MF18nwGYp/s320/_D3_5953.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fotó: www.csepregiphotography.hu</div>
<br />Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-68955609253773010342016-02-09T15:25:00.001+01:002016-02-09T15:30:39.914+01:00Igenlők<div style="text-align: center;">
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheG0TmOFS10h9tAdDSKD5zwNSKwUcDieoYrD0nrx242tIV49GhQIj3Q2gqYuTuFf6I5uAZrDvH5ElFsuGFdSnGZMrDYbLgoqcgHVN0ZGOXtHQQh-5i-wLewHewQXJT4fSxhYPFjtIW_pnU/s1600/kintsukuroi.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="261" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheG0TmOFS10h9tAdDSKD5zwNSKwUcDieoYrD0nrx242tIV49GhQIj3Q2gqYuTuFf6I5uAZrDvH5ElFsuGFdSnGZMrDYbLgoqcgHVN0ZGOXtHQQh-5i-wLewHewQXJT4fSxhYPFjtIW_pnU/s320/kintsukuroi.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br />
Meséltem már a Kintsukuroi-ról? </div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a japán módszer a törött, vagy sérült cserepek, edények kezelésére- ahelyett, hogy kidobnák őket, javítás után festékkel kiemelik a repedéseket, mert úgy gondolják, egy tárgy csak szebb lesz attól, ha eltörik. Szóval ahelyett, hogy elrejtenék a tökéletlenségeiket, kiemelik őket. Arannyal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bárcsak mi, nők is ilyenek lehetnénk! </div>
<div style="text-align: justify;">
Bárcsak felismernénk végre, hogy a hibáink csak különlegessé tesznek bennünket, haszontalanná nem. Ha nem hinnénk el, hogy csak a tökéletes lehet <i>elég j</i>ó, ha nem akarnánk mások képzelt világához hasonlítani, hanem azt keresnénk, mi milyenek is vagyunk valójában.</div>
<div style="text-align: justify;">
A bőröm, mint egy térkép, mutatja, merre járt a szívem: térdemen a medúzacsípés nyomai, abból az időből, amikor a tenger ölelt magához, és én nem féltem sosem, kutya- macskaharapások, karmolások halvány jelei mindenütt. Égésnyomok, mert bár jól főzök, sokszor ügyetlen vagyok a tűzhely mellett, bütyök a lábamon: anyai örökség. Hasamon a műtéti hegek: az elsőszülött fiamnak köszönhető epekő, repedések: a két várandósság. Arcomon a ráncok: sok-sok átvirrasztott éjszaka, sok <i>túlkorán</i> felkelés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Néha bánt, hogy így nézek ki, néha szorongva állok meg a tükör előtt, hátha talán valaki más, valaki makulátlan néz vissza rám. De az nem is én lennék, ugye?</div>
<div style="text-align: justify;">
Sokszor eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor hibáztam, mióta anya lettem, főleg, hiszen két gyerek mellett elég gyakran előfordul, hogy nem tankönyv-szerűen viselkedem. És ilyenkor, utólag, szégyenkezem. Más biztos nem csinálna ilyet, nem lenne türelmetlen, nem kiabálna, nem szitkozódna. Közben, a józan eszem tudja: dehogynem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Másodjára alapvetően azért elnézőbb vagyok magammal, de az elsőnél rémes volt az a folyamatos bűntudat, az az érzés, hogy nem csinálom elég jól, hogy mások nálam ügyesebbek. Amikor pedig szembesülnöm kellett azzal, hogy az én kicsi fiam bizony nem a könnyen kezelhetőek közé tartozik, hogy energiaszintje lenyomja a Gyalogkakukkét, hogy zajos, gyors, fáradhatatlan, röviden: más, eléggé megomlottam. Sok-sok időbe tellett elfogadnom, hogy egy olyan kiscsávó választott engem anyukájának, aki egy kicsit mindig ki fog lógni a sorból. Aztán megérkezett az öccse, aki még durvább, olyan akarattal, amivel a falon is átmenne, aki mindig tudja, hogy neki mi kell, aki a kis húsos ujjával folyton mutogat, hogy hova, mit, meddig.... aki máshogy más. </div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem akarom, hogy olyanok legyenek, mint a többiek. Már tudom: a többieknek is vannak hibái.</div>
<div style="text-align: justify;">
És ők az enyémek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az életem csodálatos, mert ezekbe a valószínűtlenül kék szemekbe nézhetek bele minden nap.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így hát fogom az aranyszín festékemet, és nekiállok azoknak a repedéseknek- azt mondják, ezek azért vannak, hogy rajtuk keresztül jöjjön be a fény. Hát kiállok, és büszkén vállalom, ha nehéz volt, de felülkerekedtem rajta, akkor is, ha nem, ha elrontottam, de megpróbáltam jóvá tenni, ha azt hittem, ezt máshogy kellene. Igent mondtam, sok - sok évvel ezelőtt, egy közös életre, egy családra, amiről nem is tudtam, hogy milyen lesz, és most itt van ez az élet, az enyém, aminél nem is kívánhatnék különbet. Már nem úgy nevelem a fiaimat, ahogy gondolom, hogy mások szerint kellene, már nem fogadom el, hogy a szülők feladata a nemek mondása. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hiszen ezek a kicsikiék úgyis annyi tiltással találkoznak, miért ne lehetne legalább a családjukban igent mondani nekik? Miért ne segíthetném fel eredszerre is a lábára a cipőt, még ha tudom, egyedül is menne, miért ne lehetne elfogadni, hogy neki ez is csak arra bizonyíték: anya szeret? Miért ne választhatná ki ő a ruhát, amit felvenne, a könyvet, amit mesélni akarok, a zenét, amit hallgatunk? Miért ne ehetne meg még lefekvés előtt egy pici csokit? Én is megeszem. Ha hulla fáradtak vagyunk mindannyian, miért ne nézhetnének mesét, ha kéri, miért ne kockázhatnám fel neki azt az almát? </div>
<div style="text-align: justify;">
Az életünk nem hadszíntér, nem akarom, hogy az legyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így hát igent mondok rájuk, a közös alvásokra, a napközbeni összebújásokra, az unásig ismételt játékokra, a szoba közepére halmolt építőkockákra. Nem szabályok nélkül élünk, persze, csak kompromisszumkészen. Aztán együtt összepakolunk, éjszaka pedig, a töksötétben, rálépek a véletlenül ott maradt legóra. De ez jól van így. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elmúlik gyorsan ez az időszak, és aztán csak remélhetem, hogy később majd ők is igent mondanak rám. Akkor, amikor a babaszag már csak emlék lesz, a pici bodyk a szárítókötélen, a kőkeménnyé mumifikálódott falatok az etetőszék párnája alatt, az alvókák a takaró között, a kubusüvegek halmai a mosogatón, az összefirkált íróasztal...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A végén, úgyis csak azt számít majd, mennyit nevettünk együtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU4r8WJctunGg8bnQB8Rohq10r-ekVrM3yrVvKJT02kxZRGA2hfmimQkVhkQf5Te1qiOF-aOzpyIGV9Iu5k-FV4Mfp2fnxPPv8Oar536K8JKZHnfbx4xQ9t8ju1fY_7MktGfSglllscE77/s1600/szelfi.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU4r8WJctunGg8bnQB8Rohq10r-ekVrM3yrVvKJT02kxZRGA2hfmimQkVhkQf5Te1qiOF-aOzpyIGV9Iu5k-FV4Mfp2fnxPPv8Oar536K8JKZHnfbx4xQ9t8ju1fY_7MktGfSglllscE77/s200/szelfi.jpg" width="160" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-979849068256543122015-11-12T12:02:00.001+01:002015-11-13T13:46:32.827+01:00Nőnek lenni<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<span style="font-size: large;">Még pár hónap, és 35 éves leszek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Ha egy regényben lennék hősnő, már nem azt írnák rólam: a lány. Hanem azt, hogy a nő.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">A kis eladólányok már nem tegeznek vissza, nem mernek. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Ennyire öregnek néznék ki?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Sokat gondolkodtam ezen mostanában, hogy mi is ez a dolog, mi változott meg bennem, mit gondolok magamról, mint nőről. Mit mutatok a fiaimnak, anya, teljesen kilakkozod megint a körmeidet? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Inkább fiús gyerek voltam, csupa idősebb srác között nőttem fel, nekem az volt a természetes, nem tutujgattak, nem babáztak velem, ellenben fára másztam, bringáztam, futottam utánuk, nem kényeskedtem, megpróbáltam felérni hozzájuk. Egy csomó csajos dologgal nem is tudok mit kezdeni, bár persze én is irigykedtem azokra a -látszólag - minden megerőltetés nélkül sugárzó, makulátlan, szép lányokra. Én sosem voltam ilyen, szépségem, ha van, pillanatnyi, megvilágítástól, kedvtől, alvástól függően változik. Az anyaság, a két várandósság ezt is átírta, testem olyan mértékben változott meg, hogy igazából nem is tudom utolérni magamat, hogy most akkor hol is tartok éppen? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Milyen is vagyok valójában? Leharcolt, kétgyerekes kismama? Vagy ahhoz képest elég jól nézek ki?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Mihez képest nézek ki jól-rosszul?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">A magazinokhoz, a média által közvetített szépségideálhoz képest? Mert ha igen, akkor borzasztó lehetek. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">A vékony, végtelennek tetsző combok, leheletnyi derekak, hibátlan, ránctalan bőr, a tökéletesen beállított frizurák mellett én csak egy ázott molylepke lehetek. A címlapokon szó sincs megrepedt bőrről, megereszkedett mellekről, tokáról, sötét árkokról a szem alatt. Nekem mindegyik van. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Néha arra gondolok, ezek a striák itt a hasamon inkább kitüntetések, a harcos tigris csíkjai, jelek, hogy a testemből építettem fel két pici testet, tápláltam, kihordtam őket, életet adtam nekik. Nincs miért szégyenkeznem miattuk. Mégis, mi nők, ebben milyen törékenyek vagyunk! Egyetlen öltözőfülkei pillanat képes elrontani az egész napunkat, ha azt látjuk, hogy a felpróbált nadrág nem úgy áll, ahogy kellene, ahogy a próbababán mutat. És ez, kedveseim, nálam mindennapos eset, ha gatyát akarok venni. Mert azokat nem olyan nőkre tervezik, akiknek van feneke, meg csípője.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Közben nem csak önmagunkkal, másokkal is kíméletlenek vagyunk, kritizálunk, megszólunk, kárörvendve állapítjuk meg, hogy ikszipszilon hogy megiperedett. Ha van bennünk némi önkritika, hozzátesszük: velem együtt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Aztán ezreket kötünk csodakrémekre, újabb és újabb diétákat olvasunk el, lehet, ezt kéne megpróbálom, hirtelen felindulásból elmegyünk edzeni. Ha elég kitartóak vagyunk, sikerül valami változást elérni. Elégedettek vagyunk-e?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Nem hiszem. Mindig lehet magunkat máshoz, másikhoz mérni, aki szebb, karcsúbb, divatosabb nálunk. Akinek jobb cipője/táskája/kabátja/stb van. Nekem, jelentem, rendszerint a váll-lapomon a fiaim által adott kitüntetés díszeleg: egy kis túrókrém, babakeksz, esetleg takony belekenve. Takony mindenképpen, az mindig folyik, itt a kánaán! A gatyámon is válogatott kajamaradékok, mióta a kicsi helyet változtat, a térdhajlatom is könnyes és taknyos, mert oda keni bele a kis pofáját bőgve, amikor a konyhában megpróbálnék vacsit csinálni, esetleg elmosogatni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Néha úgy sajnálom, hogy ez a láthatatlan kapocs nem köt össze jobban bennünket, nőket. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i>Nővéreket.</i> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Nem támogatjuk eléggé egymást, nem erősítjük meg egymást, hogy a másik jól csinálja. Ha az utcán látok egy másik anyukát küzdeni a gyerekkel, hisztivel, üvöltéssel, mindig igyekszem egy bátorító, együttérző mosolyt küldeni felé. Egyszer talán majd összeszedem a bátorságom, és odamegyek majd az egyikhez, és elmondom, amit gondolok: ne szégyenkezz, mert hisztizik, az enyém is szokott: mindenkié csinálja. Jól csinálod, kitartás, elmúlik hamar! Aztán meg majd visszasírod ezt ez időt, lélegezz! Minden rendben lesz. Fel fog nőni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">És odamennék a kis miniszoknyában botladozó, kikent-kifent kiscsajokhoz is, és megölelném őket, és azt mondanám nekik, csillagom, te ennél sokkal értékesebb vagy! Ne rakd ki mindened, ha a fiú csak azért akar, hogy széttedd neki a lábadat, akkor keress mást. Nem érdemel meg. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Ó, bárcsak születhetett volna egy lányom, hogy elmondhatnám neki mindezt! Talán el is hinné nekem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Így hát a fiaimnak tanítom majd meg, ha eljön az ideje, a tiszteletet. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">A nők, csodálatos, kiszámíthatatlan, idegesítő lények. Lenyűgözőek, esendőek, sebezhetőek. Boldoggá tesznek benneteket, de vigyázzatok rájuk, a felszín alatt sokkal több minden zajlik, mint gondolnátok. Egyetlen mondattal tönkre tudjátok zúzni az önértékelésüket, vigyázzatok hát!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">És mi, nővéreim? Összefogunk-e?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Összekapaszkodunk-e?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Elhisszük-e, hogy ez a test, a negyedik trimeszterben, már nem az a test, a húsz évesé? Ha nincs szerencsénk a genetikával, igenis meg fog látszani, hogy anyák lettünk. De ez olyan nagy baj lenne?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Ó bárcsak visszamehetnék a húszas éveimbe, és elmondhatnám az akkori önmagamnak, hogy milyen gyönyörű, hogy élvezze ki a feszes ciciket, lapos hasat, könnyedén felcsusszanó nadrágokat! Bárcsak elmondhatnám neki, hogy kezdjen el edzeni! Hogy legyen büszke önmagára. Hogy a csávó, aki mellette ébred reggelenként, férfiként is mellette fog kelni, és megbocsájtja neki a tökéletlenségeket, tíz év múlva is. Hogy érkeznek majd újabb férfiak az életébe, akiknek szép lesz, reggel is, fáradtan is, szomorúan is. Hogy nekik ő lesz az egyetlen, az igazi. A pótolhatatlan. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Hogy piçi karjuk szerelmesen simít majd végig a meggyötört bőrön, és ez lesz a legcsodálatosabb érzés. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Hogy ezért megéri.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Ha megkérnélek, hogy sorolj fel mindent, amit szeretsz</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">mennyi időbe telne, hogy megemlítsd önmagad?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitbm139sFEeR0uunATs-XfDRcJR7BanTdGgLC5wfj8i4sqVTiUW9XVVuJu4QqP9Qii7KtSBclGti7tVVbLtYoYRu3StYzY59WW-rzv4p08rYYAqs55jfECl5MaKz3XGEhNLQPT12Jhfh15/s1600/FullSizeRender-4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitbm139sFEeR0uunATs-XfDRcJR7BanTdGgLC5wfj8i4sqVTiUW9XVVuJu4QqP9Qii7KtSBclGti7tVVbLtYoYRu3StYzY59WW-rzv4p08rYYAqs55jfECl5MaKz3XGEhNLQPT12Jhfh15/s320/FullSizeRender-4.jpg" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-29351999666306027452015-10-07T10:49:00.001+02:002015-10-07T10:53:25.366+02:00T Ü R E L E M<br />
A kisebbik fiam elmúlt 41 hetes.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Azaz többet töltött a földi oldalon, mint odabent.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nagyobbik mindjárt 5.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
459 óra szoptatás, 333 nap együtt, négy pelenkaméret, középső csoport, motorozástól kilyukadt cipők landolnak a kukában. Az első levágott haj még eltéve emlékbe, a többi már...</div>
<div style="text-align: justify;">
A kicsi hamarosan jár, szavakat formál azzal a csókos szájával. A nagy lassan iskolás. Jaj ne!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Álljatok csak meg!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még magamnak akarlak benneteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még magam mellett tartanálak benneteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszer, egy másik életben biztos jól csinálnám. Nem félnék, hogy elrontom. Nem féltenék.</div>
<div style="text-align: justify;">
De, mégis: egy anya mindig félteni fogja a gyermekét. Minden életben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Néha siettetném az időt: legyetek már nagyobbak, hogy könnyebb legyen. Néha rettegek: felnőttök, hamar, <i>túl hamar</i>. És én még nem készültem fel az elengedésre. Lehet egyáltalán?</div>
<div style="text-align: justify;">
Néha rossz anyátok vagyok. Türelmetlen, ingerült, kialvatlan. Az otthonunk többnyire rendetlen, a padló nem makulátlan, az etetőszékre archeológiai rétegekben van rászáradva a szétmaszírozott babakeksz, kölesgolyó, egyebek. A kimosott ruhák a kosárban várnak sorsukra, egyszer talán a helyükre rakom majd őket, a mosogatnivaló hegyekben áll. </div>
<div style="text-align: justify;">
De közben tudom, mindez nem számít igazán. </div>
<div style="text-align: justify;">
Már rég bevallottam magamnak, hogy nem vagyok tökéletes. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy hibázok, hogy sok mindent elrontottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fáj beismerni, szeretnék a szuperanya/feleség/nő szerepkörben tetszelegni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Értetek, miattatok. Hogy példát mutassak, jó példát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mert azt is tudom, hogy ez a legfontosabb, minden nevelő, tiltó, szabályzó mondatnál erősebb, így igyekszem elől járni, <i>megmutatni</i>. A felesleges dolgokról nem prédikálni, elkerülni a leckéztetést.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezért most tanulok, igent mondani.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igent nektek, mert csak egyszer vagytok gyerekek, hát miért ne mondthatnátok meg ti, melyik pólót akarjátok felvenni? Miért ne dönthetnétek el, melyik a jó játszótér, melyik ajándékot vegyük meg, milyen zenét hallgassunk? A gyerekkorotok most van, most kell féktelennek, huncutnak, rendetlennek, koszosnak lenni, nem törődni a holnappal, teli tüdőből kukorékolni, kéjesen nyújtózni a dundi kis kezekkel, amik éppen csak a fej fölé érnek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igent mondok az örömre, az összebújásra, a nyálas puszikra (fúúúúúj anya, ne a számra!), az együttalvásra, a tapperolós matatásokra a pólóm alatt. A bőröm még vigaszt nyújt nektek, hát legyen, testem melege elaltat még, hát legyen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megpróbálok teljesen jelen lenni az együtt töltött pillanatokban, nem a telefont masztatni, nem azon agyalni, mit kell még csinálni, hanem odaülni mellétek, és ha az a feladat, hogy a tornyot fel kell építeni, és aztán ledönteni, akkor azt teszem. Százszor, ha így kéritek. Mert rombolni, az jó mulatság. Mindegy, hány éves az ember. </div>
<div style="text-align: justify;">
Így hát igent mondok az idétlen játékokra, a majomkodásra, az este kilences csokievésre, átadom a kutya pórázát, kézbe a vizes poharat, elengedem a pici kezet, és hagyom, hogy egyedül csináljátok. Ha nem sikerül, nem baj, majd legközelebb. A romokat feltakarítom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy szerettek. Tudom, hogy tudjátok, mindennél jobban szeretlek benneteket. </div>
<div style="text-align: justify;">
És igent mondok magamra is. Hogy nem olyan vagyok, amilyennek hittem magam, és messze nem olyan, amilyennek szeretnék lenni, paramétereim nem illenek semmilyen magazinba. De itt vagyok, lélegzem, ölelek, szeretek, jól csinálom, jól, ahogy csak tőlem tellik, ahogy csak tudom. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem megy mindig zökkenőmentesen, néha már délután négykor a fektetést várom, néha szentségelek (gyakrabban, mint kéne), néha hisztis vagyok, hülyén viselkedek, néha elmenkülnék. Legalább egy órára, valahová, ahol csend van. </div>
<div style="text-align: justify;">
De már nincs bűntudatom miatta, így is nehéz, miért tegyem magamnak még jobban azzá?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezért igent mondok másokra is. Azokra, akik segítenek, akik nélkül a mindennapjaink nem működnének, másokra, akik máshogy csinálják. Akik máshogy csinálják jól, mint mi. Nekik is igazuk van. Miért is ne lehetne?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A ma holnapra elmúlik, és lehet, hogy holnap már nem lesz lehetőségem újra megpróbálni, kijavítani, helyrehozni. Ma kell, hogy itt legyek. Ma erre vitt az utam, ma itt van dolgom, veletek. </div>
<div style="text-align: justify;">
De jó, hogy vagytok nekem! De jó, hogy együtt vagyunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcSdx5DocSfvT1gEwFT0ziH3WGatTfavej6dknalsqeWaxP4rAW_8lw3XUaTm7kKKCphdLsWLv2_QcGyO4blelDWUq6KPoIGTNn5mWPc8UbSpbc5H4W__2vGKZalgD7T8fLzm4qnKkO-Mv/s1600/FullSizeRender-3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcSdx5DocSfvT1gEwFT0ziH3WGatTfavej6dknalsqeWaxP4rAW_8lw3XUaTm7kKKCphdLsWLv2_QcGyO4blelDWUq6KPoIGTNn5mWPc8UbSpbc5H4W__2vGKZalgD7T8fLzm4qnKkO-Mv/s320/FullSizeRender-3.jpg" width="320" /></a></div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-34874598067986476852015-07-01T23:19:00.003+02:002015-07-01T23:20:56.006+02:00Míg a halál el nem választ<br />
<div style="text-align: justify;">
Hát igen, nem is tudom, hogy történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dehogyisnem, aznap, amikor a Kellemlény megszületett, háromkor, amikor elfolyt a magzatvíz, meghalt a 98 éves nénink. Valahogy mindig arra gondolok, hogy ő segítette át a fiamat a földi oldalra, ő bíztatta, hogy most már ideje kibújni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval meghalt a néni, és mi mondtuk a nagynak, aki ezt konstatálta is, a gyerekek végtelen bölcsességével, látszólag nem hagyott benne nyomot. Az emberek meghalnak, a néni meg öreg volt már, nagyon öreg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán eltelt hét hónap, és most itt vagyunk, az én kicsi-nagy fiam zokogva mondja, hogy de anya, én nem akarok meghalni! Látom, ahogy küszködik ennek a dolognak a megemésztésével, anya, aki meghal, az még attól tud mozogni, nem? Anya, aki megöregszik, az utána újra fiatal lesz, ugye? Anya, hogy halt meg a néni? Nyitott szájjal, vagy csukott szájjal?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem hazudok neki, őszintén válaszolok. De látom, fél. Az ismeretlentől, a megmagyarázhatatlantól. Nem hiszem, hogy egy átlagos ember fel tudná fogni, mi is a halál. Nem vagyok vallásos, bár végigjártam a templomos utat, de ha mélyen magamba tekintek, én azt érzem: ha meghalunk, nincs tovább, jön a végtelen feketeség, a semmi. Ami elég félelmetes gondolat. Közben meg néha, érzek valamit a körülöttünk lévő lelkekről, ellentmondás van bennem. Bár emlékszem, gyermekkoromban, ha arra gondoltam: mennyország, és megpróbáltam elképzelni, hogy ott örökké élek, meghalnék, de nem, mert annak nincs vége, örökké... az is legalább ilyen félelmetes volt. Szorongtam tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
Akkor mit is mondhatnék az én négyéves fiamnak, mi vigasztalót? Nem akarok neki olyat mondani, amiben nem hiszek, angyalkák, szentek, unikornisok, tudomisén. Ha később, vallást választ, az ő dolga lesz, támogatni fogjuk benne. Azt meg, hogy te még nagyon sokáig fiatal leszel, nem érzem megfelelő válasznak. Már mondta, mama, én nem akarom, hogy meghalj! Odáig még nem jutott, hogy a szülei is meghalhatnak, mit mondok, ha rákérdez?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem akarom tabusítani a témát, nem akarom, hogy azt lássa, zavarban vagyunk, ha ilyeneket kérdez. Azt szeretném, ha tudná, érezné: ebben a családban bármit meg lehet kérdezni, most is, és húsz évesen is.</div>
<div style="text-align: justify;">
A válaszok, na azok nem biztos, hogy megfelelőek lesznek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig most okosnak kéne lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mert őt nem az érdekli, hogy hogyan hal meg valaki (amit a szakirodalmak írnak a témában), hanem maga a halál elkerülhetetlensége, az hogy ő nem akar, és hát, ez érthető is. Anya, ha sokat alszom, akkor sokáig fiatal maradok, és akkor nem halok meg, ugye?</div>
<div style="text-align: justify;">
Tavaly az mondogatta, anya, én nem akarok négy éves lenni! Akkor arra gondoltam, remélem, ez nem valami megérzés nála, hogy valami baj történik... </div>
<div style="text-align: justify;">
Mert igen, gyerekek is meghalnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez számomra még félelmetesebb gondolat, mint a saját halálom, hogy a gyerekeim meghalhatnak, előttem. A gyomrom görcsbe rándul, kezem ökölbe szorul, nem, nem, gyorsan, gondolj valami másra! De közben látom, megtörténik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor nagyon nehéz, akkor azt mondom magamnak, mások mindenüket odaadnák egy ilyen üvöltős, taknyos, óránként-kelős éjszakáért egy élő, eleven gyerekkel. Ülök a szoptatós fotelben, hűtöm a haragom, de közben hálás vagyok, hogy ő itt van, lélegzik, matat a keze, cicit keres a szája, van kihez felkelni. Van, akinek ez nem adatik meg. És őket senki sem hívja édesanyának, pedig megérdemelnék, akiben megfogant egyszer egy gyerek, az már örök életére anya marad, bármi is történjék. Az ő fájdalmuk semmihez sem fogható, erre gondolok olyankor, amikor nagyon nehéz. És akkor mélyet lélegzek, lenyelem a könnyeim, és adok egy puszit arra a finom illatú kis homlokra. Ő az enyém. Itt van velem. Karomba zárom, egy kicsit tovább, mint rendesen. Egy kicsit hosszabban gyönyörködöm benne, szótlanul hallgatom, ahogy a nagy csacsog, beissza a szemem a látványát, milyen szép! Bámulom a fintorait, valószinűtlenül hosszú szempilláit, anya nagyon szeret ugye tudod? Ühüm, bólint, és játszik tovább. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tudja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt mondják, egy gyerek felneveléséhez egy falu kell. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hátha majd a többiek, akik a fiam nevelésében részt vesznek, mondanak neki a halálról valamit, okosabbat, mint én. Hátha ezek, és a szeretetünk túllendíti ezen a nehézségen is, hogy újra az a gondtalan kisgyerek lehessen, akinek lennie kell. </div>
<div style="text-align: justify;">
Úton vagyunk, a cél ismeretes.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgzWxYbPi8vX-tvfd56Jf6UttzvSr9iDbXO-bbeDeylK_XjC_ba_EZRBraPN8SW0ji7YN-_SdXcIvB61tI1NNjYcq4qqzOJ4v2yaq4I3_zCCioIcp26gcUY42J6aql8oQb7D3uML0VVGd7/s1600/FullSizeRender-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgzWxYbPi8vX-tvfd56Jf6UttzvSr9iDbXO-bbeDeylK_XjC_ba_EZRBraPN8SW0ji7YN-_SdXcIvB61tI1NNjYcq4qqzOJ4v2yaq4I3_zCCioIcp26gcUY42J6aql8oQb7D3uML0VVGd7/s320/FullSizeRender-2.jpg" width="239" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-72682093265308058832015-06-13T10:50:00.002+02:002015-06-14T18:07:55.635+02:00Ready or not<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem vagyok kész.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szembesülni olyan dolgokkal, mint például a mélykocsit lerakni, mert kinőtte, és elővenni a sportkocsit. A nyom nélkül eltüntetett üveges kaják, állra rászáradt sárgarépapüré. Felülés, feltérdelés, kijött fogacskák, fókázva megtett kilométerek. Száguldva elhagyott hónapfordulók, beadott oltások, a lassan növekvő, pici, puha haj.</div>
<div style="text-align: justify;">
És nem vagyok kész a nagy önállóságára, feneket egyedül kitöröl, feléri a villanykapcsolót (uramisten!!!), kiszolgálja magát a kamrából, be nem áll a szája, elképesztő dolgokat mond. Minden egyes alkalommal, amikor odaáll az ajtóra felragasztott magasságmérő elé, konstatáljuk, hogy megint nőtt. Az ovis váltásokra sem készültem még fel, az anyák napját kibírtam bőgés nélkül, de amikor hallom, hogy búcsúztatják a nagyokat, titokban elmaszírozok pár könycseppet, pedig nem is az enyém megy iskolába. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az idő, mielőtt anya lettem, nem száguldott ennyire. Hiszen nemrég még a nagy fogacskáinak drukkoltunk, hogy kibújjanak, hová tűntek az évek? Bámulom a fényképeket, milyen picike volt! Mindkettő.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miközben én, mintha egy helyben ácsorognék, ha megkérdezik, hány éves vagyok, utána kell számolnom, mennyi is? Azt tudom, hogy elhagytam a harmincat, látom is a tükörben, és mégis...</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak a ráncaimat számolgathatnám, azt meg minek?</div>
<div style="text-align: justify;">
A kölkeket meg nem érdekli a mi szörnyülködésünk, nőnek, mintha muszáj volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
Muszáj is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az élet egyetemes törvénye.</div>
<div style="text-align: justify;">
De miért kell ilyen gyorsan?</div>
<div style="text-align: justify;">
Mert én nem vagyok felkészülve a visszapofázásokra (arra lehet egyáltalán?), a reggeli balhékra, mert ez a gatya nem csinos, a játszótéren a hátranézés nélküli elfutásokra. Mert már tudja, hogy úgyis ott vagyok. És a kiságy lejjebb engedésére meg pláne nem vagyok kész, a kicsi bulldog feláll. belém. kapaszkodva. Vazzeg!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Túl gyakran töltöm meg a zsákokat a kinőtt ruhákkal, bámulom a kikandikáló végtagokat, hát ez megint rövid. Az arcomba száguldó pici paták is egyre nagyobbak lesznek, új cipő kell. Lassan nagyobb, mint az enyém. Csak remélhetem, hogy ezt az időt, ezt a gyorsan elrohanó, törékeny, együtt eltöltött időt sikerül valódi tartalommal megtölteni, maradandó emlékekkel, vidám történetekkel, emlékszel, amikor...?</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak remélhetem, hogy a két kiscsávónak együtt is lesznek ilyen közös emlékei, amikre majd mindig szivesen gondolnak vissza, amik az összetartozásuk alapjait képezik majd. Még mindig lélegzet-visszafojtva bámulom: vajon jó testvérek lesznek majd, vajon szeretik egymást?</div>
<div style="text-align: justify;">
Szívem cigánykereket hány örömében, titokban, ha azt lártom, együtt játszanak, ha kapcsolódnak egymással.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyetemi éveim után, amik tanulással, vizsgákra, majd később a saját órákra való felkészüléssel teltek, most itt egy újabb életfeladat, ám erre nem lehet felkészülni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Így hát visszafolytom a lélegzetemet, és ugrok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Velük, kézenfogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ott vagyunk, ahol lennünk kell.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8zNYnNG82een69YvJkX9l0CUR2fneNfTGtkgi6M_GbntT25CCEW9KLEdGczol-_xNfMSK9wnqlfoF8oqG6DuShgEafY_WYBrkmBiRV-LFXK4YfRXQO_cAmOmLV7QPCY5hPJ6QsJ9lsHoV/s1600/Somasunglas.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8zNYnNG82een69YvJkX9l0CUR2fneNfTGtkgi6M_GbntT25CCEW9KLEdGczol-_xNfMSK9wnqlfoF8oqG6DuShgEafY_WYBrkmBiRV-LFXK4YfRXQO_cAmOmLV7QPCY5hPJ6QsJ9lsHoV/s320/Somasunglas.jpg" width="228" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-444276777981533212015-05-19T11:08:00.001+02:002015-05-19T11:30:43.134+02:00Facebook vs ríl lájf<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR2bxjNZN9qcsSV5hAVMOI-SUfLBNMlvRY7krnXreKpM5yoUi7-m3utr9-60vu8NDpj1P30L99VuK8NjOGtefC59-aH6CRCUjeJPgiKYdLgpfEfI-lAZZniRv6CinU8j9sdtivIUKMDYe6/s1600/IMG_9597.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR2bxjNZN9qcsSV5hAVMOI-SUfLBNMlvRY7krnXreKpM5yoUi7-m3utr9-60vu8NDpj1P30L99VuK8NjOGtefC59-aH6CRCUjeJPgiKYdLgpfEfI-lAZZniRv6CinU8j9sdtivIUKMDYe6/s320/IMG_9597.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A tegnapról valószínűleg feltölthetném ezt a képet, és odaírhatnám alá, hogy Napom, vagy valami ilyesmi, mert én olyan jó fej meg laza vagyok. Hogy mindenki láthassa, hogy milyen szuperül kezelem a két gyereket, még cukiba is elmegyünk fagyizni, ámuljatok!</div>
<div style="text-align: justify;">
Valójában mire felérünk a harmadikra, majd megrohadok a hétkilós féléves- mélykocsi kombó alatt, a gangra kiérve konstatálom, hogy bizony a manók nem szedték le helyettem a ruhákat, baba a hordozóba, ovis alá rakom a rollert, imádhatnak a szomszédok. Sikerélmény, sem ruhát, sem csipeszt sem ejtek le az udvarra, közben a kölkek elunják a programot, áttelepítem őket a kiságyba, ahhh a testvérek...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMvMGJ8pGKCL3fRvN_FW-LLoNuurIrCjzwvmKe4Tj3sL-yq1QXq3STqc-7bX9CGx2IvXOQlMy4e2yvU9Hvxf1-323sNHIj7_h4BcF8GTcZ6T2dNg7Sf1GMmokSy-opSfRFNUVvD98w93oo/s1600/IMG_9598.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMvMGJ8pGKCL3fRvN_FW-LLoNuurIrCjzwvmKe4Tj3sL-yq1QXq3STqc-7bX9CGx2IvXOQlMy4e2yvU9Hvxf1-323sNHIj7_h4BcF8GTcZ6T2dNg7Sf1GMmokSy-opSfRFNUVvD98w93oo/s320/IMG_9598.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ezt a képet is feltölthetném a fészre, és aláírhatnék valami olyasmit hogy Szerelmeim, hadd lássa mindenki, milyen szép családom is van nekem... </div>
<div style="text-align: justify;">
Valójában ez az állapot max tíz percig tart, a nagy kimászik, nézhetekmikit, a kicsi hőbörög, nem nézhetsz, játsszunk valamit, golyópálya, needdmegapapucsom, neveddelatestvéredtől, nenyaldkörbeakutyát, neugrojakicsifejére. A kicsi egyre nyugtalanabb, elmegyek, megszoptatom, addig játsszál egyedül, de csöndben, légyszíves, jó? De anya, én is jövök, ne gyere, tudod, hogy 5 perceket szopizik, de zavarja a zaj, mingyájövök! Leülünk, cici a szájba, anya, kakilnom kell!!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
A manóba, mormogom (peeersze), hát kakilj, de anya segíts!!! Tudod te egyedül, vedd elő a bilit! </div>
<div style="text-align: justify;">
Hallgatom a zajokat, kiveszi a bilit a fürdőből, beviszi a WC-be (miafrancnak??!) ráül, nyög kicsit, anyavégeztem!!!! Akkor töröld ki, üvöltöm suttogva, jóóóóó, kiabálja vissza, a kicsi még mindig szopik, öt perc telt el.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hallgatom a zajokat, koppan a WC tető, hangos mint állat, a kicsi még mindig szopik, feláll a WC tetejére, lehúzza, hatalmas üvöltés, betört fejet, ömlő vért vizionálok, a kicsi még mindig szopik. Az üvöltés felerősödik, bőgve szalad be a szobába, krokodilkönnyek, kicsi kicuppan a ciciről, vigyorogva figyeli a síró tesóját, empátiából egyes vazzeg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Anya, leszakadt a lehúzója, és lehheheheesett mindeeeen! bőgi olyan kétségbeeséssel, mintha a világvégét jelentené be. Jól van, semmi baj, véletlen volt! De leszakaaaadt! Jól van, majd megjavítom, ne sírj! </div>
<div style="text-align: justify;">
Megyek be a WC-be, mint ahová a bomba becsapott, minden a földön, a biliben sok pisi és egy pici kaki között egy elem. Az elektromos légfrissítőből, ami szintén szétesett. Arcomról lefagy a mosoly, WC papírt összetekerek, azzal halászom ki az elemet, mindig elgurul a húgyban, a papír átázik, a manóba!! A szarszag brutális, nem is tudom, hogy jön ki egy ilyen kicsi gyerekből ilyen...</div>
<div style="text-align: justify;">
Kézfertőtlenítővel alaposan kezet mosok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kétszer.</div>
<div style="text-align: justify;">
A lehúzót visszacsomózom, de a szerkezet is szétjött, nem érem fel, majd az apja megcsinálja, addig nem pisilünk. A kicsi fogzik, taknya-nyála egybefolyik, ahogy magamhöz ölelem, megcsap a hányásszag, iiigen, visszajött egy kicsi a déli barack-babakekszből, kiköpte, belemászott, majd rámkente, most mindketten irtóra büdösek vagyunk. Ma kijutott a váladékokból. </div>
<div style="text-align: justify;">
És még csak hat óra van.</div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-47953632790449807012015-05-15T21:43:00.001+02:002015-05-15T21:44:29.868+02:00Postpartum II.<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
Eljön ez ember életében az a pillanat, amikor rájön: nem fog többet szülni. Hogy ez az elsőnél, vagy a tizediknél jön el, mindegy is, a lényeg maga az érzés. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mert addig, amíg ez a vége-érzet nincs, a várandósság, szülés, gyereknevelés minden nehézségével és szépségével együtt egy láncra felfűződve, mint a gyöngyök, várja a folytatását. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az ember rákap az ízére, nekem a második után határozottan felerősödött az a képességem, hogy élvezzem ezt az egészet, ezt is tanulni kell. </div>
<div style="text-align: justify;">
De igen, eljön a pillanat, amikor ki kell jelenteni: nincs tovább. Persze még ilyenkor is, az ember lelkének legmélyebb zugában egy kis hang halkan súgja: ha becsúszik... de már nem tesz semmit <i>érte</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
És akkor elindul egy gyászfolyamat: én, mint kismama, mint szülő nő, nem vagyok többé. Le kell zárnom az életem ezen fejezetét, elengedni mindazt, amivé válik egy nő egy kisbaba kihordásával és világrahozatalával. Már csak mások várandósságánál aszisztálhatok, de az meg kinek kéne?</div>
<div style="text-align: justify;">
Mert közvetlenül a szülés után, ha megláttam egy sorstársat nagy pocakkal, a jellegzetes kacsázó járással, azt gondoltam: de jó, hogy én már túl vagyok rajta! Most azt gondolom, de kár, hogy többet nem, még akkor is, ha tisztán emlékszem (nem volt az olyan rég), az utolsó hetek embert próbáló napjaira. Kezem tétován végigsimít a hasamon, hát milyen furcsa, hogy nem mozog odabent senki! Ezt a belső mocorgást, rugdosást, az első tapogatózó kapcsolatfelvételt fogom hiányolni a leginkább. </div>
<div style="text-align: justify;">
És hiányozni fog a mandulaolaj illata, amivel a pocakomat kenegettem, a havi látogatás a dokinál, a mérlegre állás, a pocak-szelfik, vajon mi van a lába között, most azonnal ennem kell, különben elájulok, érzed, most rúg?!</div>
<div style="text-align: justify;">
Hiányozni fog a felfokozott figyelem a szeretteim felől, a kedves, bíztató mosolyok ismeretlenektől az utcán, az összevigyorgások más kismamákkal, megint eltelt egy hét, megnézem, most mi fejlődik rajta épp, veszek egy új kismamafelsőt...</div>
<div style="text-align: justify;">
Hiányozni fog az a másfajta rezgés, a világ beszűkülése a szülés előtt, a kórházas csomag, az a pillanat, amikor nyilvánvalóvá válik, itt most már szülni kell, a mély levegővételek, a test bámulatos ereje, ahogy világra hoz egy másik emberi lényt, az első pillanat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az első pillanat, amikor a szemembe néz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az első pillanat, amikor az apja a szemembe néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kórházi napok, csak kettesben, reggeli lázmérés, átvirrasztott éjszakák, tejbelövellés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Babaillat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lüktető kutacs.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hangos nyeldekelés, szopipárna, a csattanó hang, ahogy a nagy adag visszabukott tej landol a földön, az elnehezülő fej a vállamon, a légzésfigyelő pittyenése, az első mosoly, az első nevetés, az első minden...</div>
<div style="text-align: justify;">
Havi mérések, centi, gramm, számon tartott hetek, a görcs a gyomromban a szuri előtt, nagy bőgéskor, amikor végre a karomba zárhatom, majd a csend. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hiányozni fognak az összebújások, a bársonyos bőr, pici ujjacskák között a lábközszösz, popsitörlő, D vitamin, fütyikrém, a kötélen száradó parányi bodyk, pürésítés. A gurgulázó kacaj, a gyöngy fogacskák, matató kis kezek, a sok-sok visszaszívott szitkozódás. A mély lélegzetek, a bevágott ajtó, a könnyek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Száguld az idő, nem akarom, hogy elfusson mellettem, kényszerítem magam, hogy itt maradjak a jelenben. Hetente egyszer legalább elmondjuk valamelyiknek: nem nőhetsz fel ilyen hamar! Közben persze tudjuk, hogy dehogynem. Így hát elsiratom magamban a nőt, aki egyszer, kétszer, terhes volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Van élet a szülés után.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQhi8oAy3p7-tlrxh4_XwZs5yxnm2AQAysz8yYaFepKwoHzQ45y5DkgkE6sw1p5iJvg08RjQTzP6f_JcOTWrISg5tGLy4yNvs6SazR9iWT1eMEyMwmXRgovrgE76-8HARnAFwn33qW-wHs/s1600/IMG_7115.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQhi8oAy3p7-tlrxh4_XwZs5yxnm2AQAysz8yYaFepKwoHzQ45y5DkgkE6sw1p5iJvg08RjQTzP6f_JcOTWrISg5tGLy4yNvs6SazR9iWT1eMEyMwmXRgovrgE76-8HARnAFwn33qW-wHs/s320/IMG_7115.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-44397998311787731672015-05-09T22:49:00.000+02:002015-05-09T22:50:46.604+02:00Kéz a bilibe<br />
Az embernek vannak elképzelései, igen. Ábrándozik, eltervez, magában mosolyog, anyának lenni jó dolog, nőnek lenni pláne.<br />
Fogalmad sincs, mire vállalkozol.<br />
Szerencsére.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Elképzeled, hogy milyen szép kismama leszel, egész nap csak a pocakodat fogod csodálni, az emberek elismeréssel vegyes bámulattal mosolyognak rád, átengednek, felállnak, besegítenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
A valóságban az elején úgy nézel ki, mint aki enyhén meghízott, ismerősök nem mernek rákérdezni, hiába dugod ki. Az igazán szép pocak csak pár hétig tart, utána strandlabdává nő, szétreped, nem látod tőle a lábadat, egyebedet, folyton nekimész az ajtóknak, mert nem tudod felbecsülni mekkora. Sehogy sem kényelmes ülni, feküdni, a pólóidból allul kilóg, fázik. A kisgyerekes anyukák autósüléssel, meg a fiatal nők tuti nem állnak meg neked a zebrán, akkor sem, ha esik az eső.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elképzeled, hogy milyen szép szülésed lesz, gyengéd, természetes, gyertyafény, halk zene, harmónia. Énekelve-táncolva vajúdsz, a fájások meg se kottyannak, kettő között tréfálkozol az orvossal, aki bámulattól elhomályosult szemmel biztosít róla, hogy még soha ilyen stramm kismamája nem volt, férjed csodálattal vegyes tisztelettel bámul téged, az ősanyát. A baba kicsusszan belőled, a mellkasodra teszik, egymás szemébe néztek, boldogság. A hasad azonnal lapos lesz, a pinaizmaid feszesek, mint tizenévesen, melled hatalmasra duzzad, ellenben nem lóg. Egy centit sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A valóságban az első komolyabb fájásoknál elnémulsz, és csak a fogad között szűrődik ki valami aztakurrvvvaaahétszssbazzz, a környezeteddel minimálisra korlátozod a kommunikációt, esetleg üvöltesz, amikor meg kibújik végre, fel se tudod fogni, hogy vége, túl vagytok rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Közben a dokid joviálisan tréfálkozik a férjeddel, ha lenne erőd, elküldenéd őket a picsába, oda, ahová nagyon nem szeretnéd, ha az ifjú apa odanézne. - De persze odanéz feszt, sőt, még a doki is felhívja a figyelmét rá, hogy nosza, most bukkan ki a hajas fejbőre... Ha szerencséd van, az apukának nem jut eszébe a nyilvánvaló különbség a saját cerkájának és a baba fejének az átmérője között, a jövőbeni hancúrok zavartalansága miatt, ami pedig a pinaizmaidat illeti... hát óvatosan tüsszents, köhögj az elején. Pláne, ha nem első szülés. </div>
<div style="text-align: justify;">
A melleid hatalmasra duzzadnak, valóban, és ez az áldott állapot el is tart pár hétig, azonban ha oldalra fekszel, folyik belőle a tej, ha eltelt két óra a szoptatások között, folyik belőle a tej, ha lehajolsz, ha nyújtózol, a levegőt veszel, alszol, folyik... a lepedőn sokasodnak a kis kerek foltok, javaslom a kék színűt, azon a leghangsúlyosabb a kontraszt, tapasztalat! És igen, lógnak, a ceruzatesztet csak azért nem csinálod meg, mert tudod, felesleges: jó lesz oda a tolltartó is. És bepállik, leveszed a melltartódat, megcsap a buké, szegény baba, ezt szagolgatja minden szoptatásnál!</div>
<div style="text-align: justify;">
A hasad megmarad úgy a félidős méreteknél, csak sokkal puhább, olyan, mint egy vízágy, hullámzik, önálló életet él, a repedések bíborszínben pompáznak, megcsillan rajtuk a lámpafény, hát, nem szép látvány. Majd teszek ellene, gondolod, a megmaradt olajat, krémet már nem kened rá, kedved sincs hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elképzeled, ahogy a nagyobbik gyereked meglátogat a kórházban, meghatott pillanatok, odarohan hozzátok, ad neki puszit, és mond valami elragadtatottat-vicceset, amitől mindenki elsírja magát, már ha rágondolsz is, könnyezel, izgatottan várod az első találkozást. Innentől kezdve majd imádja, segít a baba körüli teendőkben, nem féltékeny egy cseppet sem, mindenkinek eldicsekedik, hogy milyen szép kistestvére született. A játékait boldogan átengedi a kicsinek, téged még jobban imád, a viselkedése cseppet sem változik meg az irányodban.</div>
<div style="text-align: justify;">
A valóságban bevágtat a kórterembe, vet egy pillantást a babára, majd felfedezi a szoba érdekességeit, esetleg a kistesó által "hozott" ajándékkal játszik. Felszólításra ad neki puszit, de szemmel láthatóan nem érdekli különösen a dolog. Ha apuka gyors, lesz róla kép, különben cseszheted a szép emlékeket...</div>
<div style="text-align: justify;">
Hazaérve először csak a sírás zavarja, a közösségbe, ahova jár, gyökér módon viselkedik, mentegetőzöl. Aztán kezdődik az ellenállás, visszababásodik, ringatni kell, türelmes vagy, elmúlik gyorsan, reménykedsz. Múlnak a hónapok, az ellenállás nem csökken, a játékokat azonnal kikapja a kezéből, anyaaaaaaa engem néz, nenézzenengeeeeeeem! Nem tudok aludni a sírása miatt, tedd le, nefoglalkozzveleeee! Naaaaaa, megnyalta a villámekkvinnt, veddeltőleeeee! Naaaaaaaaaaaaaaa!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem vagy annyira türelmes. Azért mélyen legbelül, reménykedsz: szereti.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megfogadod, okosan fogod a kicsit nevelni, tudományosan szoktatod a jó alvásra, így pár hét után átalussza az éjszakát, végre bebizonyítod mindenkinek, hogy képes vagy rá! Este csak leteszed, egyedül álomba szenderül, gyönyörű, tejszaga van, imádod, úri passzióból nézegeted kicsit, aztán kisurransz. Reggel kacagva kel, te kipihenten, frissen, tettrekészen, a lakás csilivili, délre ebéd az asztalon, mindig van frissen mosott ruha.</div>
<div style="text-align: justify;">
A valóságban már első éjszaka landol melletted a baba a nagy ágyban, hogy a család többi tagja (legalább) pihenhessen, a kicsi ugyanolyan szar alvó lesz, mint a testvére, pedig bevetetted az összeolvasott trükköket, a szakirodalomnak is a kúúvannya. Este leteszed, másfél óra múlva ébred, mert kiesett az a rohadás cumi, hogy vágott volna hátba egy méretes péklapáttal valaki amikor először odaadtad neki... éjszaka a töksötétben félkábán tapogatózol, és keresed, megpróbálod eltalálni vele a száját, hoppá, ez az orrlika, sebaj! Mire nagy nehezen megtalálod a megfelelő nyílást, már elfordítja a fejét, kezdheted előről. Az elsőhöz képest csak annyi a változás, hogy most már hangosan szitkozódsz, és nincs is lelkiismeret-furdalásod miatta, mindenmindegy már. Vége visszaalszik, te is visszatántorogsz a saját ágyadba, pár perc múlva hallod a babafónon a mocorgást, majd a koppanást, ahogy az a szájbavágottmocskos cumi kisesik a kiságyból. Édes anyanyelvünk legszebb szavai tolulnak a szádra, miközben visszacsattogsz a gyerekszobába, holazaszaaar??! Persze nem találod, hihetetlen, hogy tudja ilyen messzire köpni, semmit se látsz, a baba hangol, majd ordítani kezd, a nagy ébredezik, végre megvan a cumi, a kiságy és a szekrény között résben, helló porcicák! Sterilizálás, ugyan, lenyalod, betuszkolod a szájába, de már késő, felhergelte magát. A hónod alá csapod, kiszáguldasz vele a szobából, hogy legalább a nagy ne élénküljön fel teljesen, nem fogom állandóan a cicit a szájába adni, hogy megnyugodjon, nem a szart nem!! Hajnali három, ez itten üvölt, legyen már csend! Kicsit rázogatni kell a mellbimbódat a szájába, hogy rákapjon, annyira sír, vééégrebazzz. Reggel a tükörben döbbenten bámulod azt a zombit, semmi értelem nincs a tekintetében, fel kéne öltözni, melyik felsőből tudom kilógatni a szoptatáshoz legalább az egyik cicit? </div>
<div style="text-align: justify;">
A mosogatnivaló hegyekben, csak azért állsz neki, hogy kávét tudj főzni magadnak, a szennyestartó fossa ki magából a ruhákat, ma se mostál? Nincs már tiszta alsógatyám. Ebédre túróstészta, negyed óra alatt megvan, ha túltolod a kulináriát, akkor pirítasz hozzá szalonnát is. A gyerek napközben félórákat alszik, semmit se tudsz csinálni tőle, gyönyörű, tejszaga van, imádod.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ne keseredj el: lesz ez még így se. Ez a te családod, ez a valóság. Nem cserélnéd el semmi pénzért, kicsit szopórolleres most, dehát megéri, nemigaz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nemigaz?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNuIlJhaztZtPRtrkokaGoSMidzrup6qjEvL6ScLI7DkwrKgN02CK0gGJnRRh4Rz09rdcnWeYJwdoDk2w_9ekgz0NNrdBdGeU9Rmk5xXnSb_ahAfDzAKg8aMnr3_rVnXjicemllNutXjQu/s1600/FullSizeRender.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNuIlJhaztZtPRtrkokaGoSMidzrup6qjEvL6ScLI7DkwrKgN02CK0gGJnRRh4Rz09rdcnWeYJwdoDk2w_9ekgz0NNrdBdGeU9Rmk5xXnSb_ahAfDzAKg8aMnr3_rVnXjicemllNutXjQu/s320/FullSizeRender.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com52tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-19658400162031063522015-04-22T11:50:00.001+02:002015-04-22T11:55:05.366+02:00Fel/nőni<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
Nem is tudom, mikor történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vagy ez még mindig egy folyamat?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem, azt hiszem mégsem, tényleg felnőttem. Más, amilyennek képzeltem, dehát tiniként az ember határtalan szabadságról álmodik (és feneketlen pénztárcáról, ami mindezt finanszírozza).</div>
<div style="text-align: justify;">
Tiniként az ember nem is gondol bele, hogy mi lesz majd. Az idő és a tér beszűkül az akkor és most-ra, és lehet, hogy ez jobb is így, a jövő, bárhány éves is az ember, tökre bizonytalan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, felnőttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nő vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Anya. Feleség-féleség.</div>
<div style="text-align: justify;">
Buta, okos, hülye picsa, tudálékos, bölcs.</div>
<div style="text-align: justify;">
Milyennek látsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
De ha veszély éri a családom, harcos vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fiaimért ölni tudnék. Az emberemért is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Veszélyes vagyok, de utálok veszekedni, békére törekszem, kívül-belül. Néha sikerül is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fehér vagyok, európai. Magyar.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nővére vagyok meg nem születhetett testvéremnek, anyám lánya, unoka.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rokonaim nagy része már a csillagokban, gyökerét vesztett fa vagyok, aki újakat növeszt, minden áron.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felelős vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felelősséggel tartozom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Példa vagyok, jó-rossz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Türelmes vagyok, és a fiaimmal sokszor türelmetlen, szégyenkezem miatta, a nagyobbik visszateszi a boltban a játékot, büszke vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
És férfi is vagyok, énem egy része elhagyta a nemi szerepeket, és szexusom is van, és szeretkezem, szemem lehunyom közben, gyönyörömet keresem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hiszem, hogy egyenrangú vagyok, nem jár kevesebb fizetés azért, mert nőnek születtem. Hiszem, hogy helyt tudok állni, lényem egy része tiltakozik, ha egy beszélgetésből kirekesztenek, mert nő vagyok, de nem szólok. Miért nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha az erdőt járom, gondolatban fejet hajtok, alázattal, áldom a napsütést, tenyerem felörül, ha puha cicaszőr simul alá, ujjaimon ott a sok főzés nyoma. A derekamon, a fenekemen is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bőrömön az elmúlt évek absztrakt mintát rajzoltak, a folyamat irreverzibilis, nem küzdök ellene, de néha elszomorodom. Lelkem egy zugában dédelgetem a jónő-képet, de tudom, sose leszek olyan már.</div>
<div style="text-align: justify;">
MILF se leszek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Idegen férfiak egyre kevésbé fognak megkívánni, jó ez így?</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó napokon nem hiszem el a médiából áradó szépségideált. Rossz napokon utálkozva nézek a tükörbe, csippentem össze a hájat a hasamon, bámulom a fekete karikákat a szemem alatt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Jajjdeszépvagyanya, mondja a fiam, amikor meglát sminkben, ritka dolog, elismerem. De így legalább feltűnik, a legjobb mékáp úgyis a naplemente arany fénye az arcomon. </div>
<div style="text-align: justify;">
A boltban a termékleírást böngészem, visszateszem a sok E-seket, hozzáadott cukrosokat, fűszerpolcomon nem férnek el már a jelentkezők, de egy se kész keverék. Néha kenyeret is sütök. Kész keverékből. </div>
Ha a kicsi éjszaka harmadszor kel három órán belül, bazmegelek magamban, de igyekszem a matróz-módit visszaszorítani. Kár, hogy édes anyanyelvünk ennyi gyöngyszemet tartalmaz, a lehetőségek tárháza szinte végtelen, szeretem a változatosságot. Ha a tusfürdő elfogy, másfélét veszek. Ha teregetek, igyekszem a ruha és a csipesz színét összetársítani, ha főzök, iszonyú kuplerájt hagyok magam körül, de a tányérban az étel nagyon finom. Szeretem, ha tiszta a lakás, még akkor is, ha ez nagyon ritkán történik meg, és nem is tartós, mert jön a négyéves, akit zavar a rend, és intézkedik. Hihetetlen eleganciával hajítja félre a dolgokat, magamra ismerek benne.<br />
A világ egyik legjobb érzése a frissen mosott, illatos ágyneműbe feküdni. Szerintem.<br />
A testszagot a legkisebb mennyiségben is kiszagolom.<br />
Utálom.<br />
Magamon a citrusos, friss illatokat szeretem, de nem használok parfümöt, mert a kicsi mindig körbenyal. Eau de Baba.<br />
Ha nevetek, kivillannak a csámpás fogaim, már nem zavar. Talán annyira nem is vészes. Talán elfogadom magam így.<br />
<br />
Más vagyok. Mások másmilyenek, elnézem nekik.<br />
És ez így jó.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6yURU86GqYRplTje73szhetnq_Ki4JXgvIc84DiEXZ8vP1dqHUreulLbDdWgk13qIStCtPlunZ6qILWy8FJtx99MReKbx3tNK-qwcSu7_vTJDRY_Fx3qv_UOq67jAJY30oyUNcHWaOhGi/s1600/image1-3.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6yURU86GqYRplTje73szhetnq_Ki4JXgvIc84DiEXZ8vP1dqHUreulLbDdWgk13qIStCtPlunZ6qILWy8FJtx99MReKbx3tNK-qwcSu7_vTJDRY_Fx3qv_UOq67jAJY30oyUNcHWaOhGi/s1600/image1-3.JPG" height="320" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8290063232501023258.post-39520192303506667082015-04-03T14:37:00.001+02:002015-04-03T14:38:40.496+02:00Sleepless nights<br />
<br />
I belive in the good things coming<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A mai az egyike <i>azoknak</i> a napoknak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor minden nehéz, a valóság, mint egy széttöredezett tükördarab, ha innen nézem, ilyen, ha onnan...</div>
<div style="text-align: justify;">
A hónapok óta tartó alvásmegvonás a szülés utáni high ellenére kezd megtörni, a testem már nem mindig engedelmeskedik az akaratomnak, kezem ökölbe szorul, ki simogatja ki lazára? Ólmos a fáradtság a szememen, semmit sem tudok már. Ugyanaz a kör kezdődik, ugyanaz a keseredő nyál a szám sarkában, az enyém hat hetes kora óta... Az enyém nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem remélek.</div>
<div style="text-align: justify;">
De néha, az éj sötétjében, karomban ringatva a Kellemlényt, azt zsolozsmázom magamban: egyszerabüdöskurvarohadtmocsokszájbabaszottéletbe nem lehet egy jól alvó kölkem??</div>
<div style="text-align: justify;">
Csalódott vagyok, mert nem tudom egyedül a kettőt altatni, már megint megbuktam, mint anya?</div>
<div style="text-align: justify;">
Már megint ezzel a szarral jövök magamnak?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Összetört szív, ami valójában fájdalommentes.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mert közben szeretek. Nagyon. A kis pinty-hangokat, amiket kiad, a bársonyos, tejszagú bőrét, a kukorékolást, amikor valami tetszik neki, és amikor hajnalban arra ébredek, hogy négykézláb lovacskázik mellettem, nevetés kaparássza a torkomat, közben persze azt is gondolom, hogy anyád. </div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy nyálszagú pofazacskóját, folyton matató, simogató kezét, gyönyörű szemeit, kacagását, a kamugépet, ami folyik belőle, az ölelését. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hiszek a jó dolgok eljövetelében.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezeket a "nehéz" gyerekeket én valamiért kaptam. Valamit őt tanítanak nekem, valamit én nekik, nem vagyok senkinek a mestere. Tanítvány vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezeket a drága pillanatokat, mint a fösvény kisgyerek az üveggolyókat, gyűjtögetem a szívemben, elraktározom arra az időre, amikor már nem én leszek az az ölelő meleg, ahová kívánkoznak, ha szalicilt teszek rá, tovább megmarad??</div>
<div style="text-align: justify;">
Hibázok, még mindig. Az életem egy része a virtuális valóságban zajlik, talán nem kéne ennyit. Egyetlen lájk, megosztás sem érhet fel egy gurgulázó babakacajjal, az életem nem mehet el mellettem bejegyzések és felöltött fotók formájában. Senki nem tapint, szagol, érez helyettem, duplaklikk, dupla puszi... Nem mindegy. </div>
Taníts meg élni.<br />
Még csak sejtem a lényeget.<br />
Mire rájövök teljesen, a testem már valószínűleg nem vesz részt a mókázásban.<br />
<br />
De a fiam, ha rám néz, mindig mosolyog. Szeret. Pedig csak 5 hónapos, régóta akart ő már minket.<br />
Most sikerült, így együtt vagyunk egy darabig. Csak remélem, hogy <i>elég</i> sokáig.<br />
Hány kiló levágott köröm az aprócska, kapálózó ujjakról?<br />
Pille súlya a vállamon, mindig érezni fogom.<br />
<br />
Hiszek a jó dolgokban.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhduX5Tzs5DviifTGtSjeUxbLRt-pJzCHTRPJRwj0WauJqFc1gzO9oIOS6PF96Re3udrpqOFnmk7LGkSTnCS78qOvYHYz3mUuUNRgJM70CNS1qHqvst4b2DjEDgcC2ZuKvmsXyTCGXzPqEI/s1600/IMG_9018.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhduX5Tzs5DviifTGtSjeUxbLRt-pJzCHTRPJRwj0WauJqFc1gzO9oIOS6PF96Re3udrpqOFnmk7LGkSTnCS78qOvYHYz3mUuUNRgJM70CNS1qHqvst4b2DjEDgcC2ZuKvmsXyTCGXzPqEI/s1600/IMG_9018.JPG" height="320" width="320" /></a></div>
<br />Andreahttp://www.blogger.com/profile/04466631001796477519noreply@blogger.com0