Milyen érzés, amikor megmozdul a baba?



Néhány könyv azért akadt a kezembe, bár igyekeztem elkerülni őket, mert nem akartam idő előtt bedilizni az egymásnek ellentmondó információktól, de ebben a kérdésben mindenki olyan szemérmes: az, hogy elekadt puki, netalántán fing, nem elég fennkölt az anyasághoz.
Pedig erről van szó: az ember először nem tudja eldönteni, hogy most wc-re kéne mennie, vagy mi ez a furcsa bugyborgós érzés. Egy idő után persze meg lehet különböztetni a kettőt (szerencsére), és közben maga az érzés is eltolódik valami kis finom lepkekaparászás-szerű dologgá. Németül mondják, hogy "pillangók a gyomorban", ha valaki szerelmes, a kezdetekben nekem ehhez hasonlított a mocorgás.
Később, elég sokáig, nagyon határozott rugdosást éreztem, ami olyan volt, mintha a szívem a gyomromban dobogna- mint amikor izgulunk, és azt mondjuk, hogy a torkomban dobog a szívem, csak ez lejjebb volt. Határozottan kellemes élmény, és azért is olyan jó, mert végre valami kézzelfogható jele van a magzatnak - érzem, hogy él, és fejlődik.
Amikorra már akkora ababa, hogy az apukája is érezze a pocakon keresztül a rugdosást, addigra már semmi máshoz nem hasonlítható a dolog, főleg, hogy birtokba veszi a ember egész testét, és hol itt, hol ott bukkan fel egy láb, vagy ez kéz - jó lenne tudni, hogy mikor mivel csinálják ezeket az édes kis mozgásokat.
Üzemeltető: Blogger.