Megpakolva

Van egy rövid időszak, amikor minden tökéletes: a pocak már látszik, a rókahegyek elmúltak, az emberek pedig kedvesen mosolyognak rád, sőt, néha át is adják a helyüket. Szinte érzed a glóriát ragyogni a fejed fölött, arcod sima, hajad fénylik, ajkaidon a nők évezredes tudásának misztériuma vibrál. Semmi se fáj.
Aztán, ahogy nő a baba, egyszer csak történik valami furcsa: elkezded érezni úgy igazán a testedet. Nekem a derekam jelentkezett először, aminek köszönhetően néha úgy mentem a munkahelyemen a folyosón, mint akit különleges erővel és tehetséggel rúgtak volna farba. Mondhatnám azt is, hogy mint aki beszart, de az túl közönséges lenne.
Az a jó ezekben a várandósság ideje alatti kellemetlenségekben, hogy váltják egymást: a derekam után jött a csípőm, aztán a hátam, végül az ujjaim és a tenyerem. Olyan testrészeimről szereztem tudomást, amikről eddig nem is tudtam- pölö ki gondolta volna, hogy a gyűrűsujjam úgy tud fájni, hogy nem fogok tudni tőle aludni éjszaka? És maga a fájdalom is igencsak változatos és sokrétű, zsibbadás, hasogatás, tompa szúrás, hol enyhén, hol egyre fokozódó erővel. Ha az ember olyan szerencsés, mint én, és van egy gyógyítós cicája, akkor néha várhat segítséget a doromboló bársonytalpútól. Ha nem alszik túl mélyen, amikor hajnaltájt lebotorkálsz a hálóból, mert levegőt sem kapsz rendesen.
Ilyenkor kicsit visszasírja az ember a fejfájást, merthát ugye arra beveszi az ember a gyógyszert, oszt elmúlik. Terhességre viszont nincs fájáscsillapító.
És amikor az éjszaka kellős közepén fekszel az ágyon, és már úgy érzed, hogy nagyon nem bírod, gondolj arra: a szülés sokkal rosszabb lesz. Ha most itt nyűglődök, mi lesz velem akkor??! De ez sem segít.
És akkor a vizesedésről még nem is beszéltem. Nem is veszed észre, hogy menyi víz gyűlt fel benned, de azért az feltűnő, amikor egy melós nap után hazamész, és a cipőt levéve észreveszed, hogy deréktól lefele kicserélődött a tested egy elefánttal. És ennek az elefántnak valahol ott, ahol a bokája szokott lenni (saccperkábé), durván bevágott a zokni, annyira, hogy egy kisebb aranyhörcsög bobozhatna a vájatban.
Iszod a csalánteát, hogy kimenjen a víz: nem használ, viszont éjjel kettőkor, amikor rád tör az ellenállhatatlan pisilhetnék, és felpattannál, hogy kifuss a wc-re... akkor rádöbbensz, hogy bizony itt pattanásról szó sincs. Ellenben lassított felvételként, kiszámított koreográfiával oldalra gurulsz, lerakod előbb az egyik, majd másik lábadat, é röpke rugózással már fel is keltél. Eltotyogsz a wc-ig, villanyt nem kapcsolsz, hogy könnyebb legyen visszaaludni majd, csakhát ugye a Kedves elfelejtette azt a @*%+!!** ülőkét lehajtani... csak az ment meg a budiba való beleeséstől, hogy a segged is akkorára nőtt már, hogy inkább csak dugónak vagy jó. Dohogva lehajtod, pisilsz egy félórásat, iszol a csapból egy kis vizet, és szerencsére addigra már kiment az álom a szemedből, de úgy igazán. Visszafekszel, és hallhatod, hogy a tettes horkol, nem kicsit. Miután úgyis éber vagy, elmélázhatsz a fennmaradó időben reggelig, hogy a férfiak milyen génnek köszönhetően képesek bárhol és bármikor rekordidő alatt tengermélyen elaludni. Hátha kapsz a felfedezésért egy Nobel-díjat.
Jó szórakozást.