Nálam ez egy időben volt azzal, hogy megtudtam, hogy valóban várandós vagyok. Durva mellfeszüléssel kezdődött, azzal a fajtával, ami miatt az ember lánya nem tud hasra feküdni. Persze megvan ennek is a maga előnye: 15 éves magasságokba emelkedett mellek - feltéve, hogy nem 15 évesen lettünk állapotosak- aminek köszönhetően ébredünk rá igazán, hogy eddig mennyire lógott...
Ennek a leendő apukák általában örülnek, ez ám az optikai tunning! Sok örömük mondjuk nincs benne, engem legalábbis a hideg is kirázott a gondolatra, hogy engemet mostan megcsöcsörésszenek, annyira kellemetlen volt. Mármint a mellfeszülés.
Aztán jött a mellbimbók besötétülése, hogy a területen maradjak. Olyan négeres lett, körülötte maradtam fehér. Nem mondanám, hogy tetszik, ráadásul nem csak a mellem lett nagyobb, hanem a mellbimbóm is. De ez legalább nem kellemetlen, hacsak valaki azt nem képzeli, hogy a babavárás arról szól, hogy az ember hétről-hétre szebb lesz, és mély depresszióba zuhan, ha azt látja, hogy egy-két változás nem feltétlenül az esztétikus kategóriába tartozik.
És a hasszőrösödés is ebben az időszakban kezdődött el, néhány, ámde igazán méretes, sötétbarna szőrszállal a köldököm körül. Amit az ember némi kétségbeeséssel nézeget, hogy akkor most mit is csináljak vele?! Jobbnál-jobb lehetőségek vannak: pl leborotválod: iszonyúan viszketni fog. Legyantáztatod: begyullad, mint állat. Nincs szexibb, mint a pattanásos köldök. És nagyon gyorsan kinő újra. Végül kihúzogattam a szemöldökcsipeszemmel, de ez a taktika sem hatékony, mert később a szőrősödés őzikés méreteket ölt, úgyhogy inkább egy szakállnyíró kéne hozzá. Persze, tudom én, hogy "majd kihullik". De fürdés közben szemezel vele, és azt gondolod: ezt bizony már be lehetne fonni.Esetleg kis színes gyöngyöket fűzni rá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése