Bálnatámadás

Terhes vagy? De nő is vagy!

Nem hagyta el magát, mondják mások elismerően (többnyire férfiak) ikszipszilonra. 

Nahát, az első pozitív teszt láttán te is elhatározod, hogy nem fogod elhagyni magad, milyen egy barom kifejezés ez, istenem! Próbálná meg bármelyik pasi görögdinnyésre hízva, fájó ezmegazzal, állandó pisilési ingerrel, gyomorégéssel, akármivel, főzéssel, takarítással, mégegy (kettő-három) gyerekkel összeszedettnek maradni, makulátlan külsővel, feszes fenékkel-mellel, perfekt sminkkel.

Tudom, rubintrékának ment. De az nem a való világ, haló!

A hétköznapi nőnek már eleve narancsbőre van a várandóság előtt, közben pedig a hasa megreped picit, de leszarja, (jó esetben), mert igazából arra koncentrál, hogy nemsokára szülni fog. A hétköznapi nőnek vannak rosszabb napjai, amikor felkelni sincs kedve, amikor szemrebbenés nélkül elmegy a mosogatnivaló mellett, remélve, hogy ha legközelebb arra jár, valahogy eltűnik a halom. Meg olyan is van, amikor az elsőszülött istentelen kupleráját nincs ereje összerakni fekvés előtt, tudván tudva, hogy a késő este haztérő, töksötétben belopózó apja bizony bele fog lépni a kint maradt legóba, és cudarul káromkodni fog, igaz, halkan, de azért nem annyira, hogy ne legyen kihallható belőle a szemrehányás.

Szóval, sajátságos tudással bővül az ember ismeretanyaga, melynek egy részét, szerintem, jobb is volna nem tudni.

Pölö:

• Sok melltartód van, meg még veszel is, szoptatósat. Mégis azt a kettőt hordod, amit eddig is, bár  csak egy van, ami igazán a szíved csücske. Ahogy a hasad egyre nagyobb lesz, és felfele tolódik, vetkőzéskor szimatolsz: érződik-e már az a valami, amit én csak úgy hívok: bepunnyadt csöcsköz-szag. Ha, igen, még pár napig elmegy, aztán kimosod. Mármint a melltartót. Főleg nyáron.

• Igenis lehet úgy szexelni, hogy közben a baba rugdos a pocakodban. Bár igaz ami igaz, a koncentrációt megnehezíti, és a dolog élvezeti értékéből is visszavesz picit...

• Ahogy növekszik a hasad, egyre nagyobb a valószínűsége, hogy minden kiesik a kezedből, és amikor nyögve lehajolsz, hogy felvedd, odébblököd véletlenül. Hogy még nehezebb legyen.

• Az elsőnél szuper, méregdrága krémet veszel, kened magad, reggel-este: mégis felrepedsz. Másodjára már csak akkor, ha eszedbe jut, vagy ha nagyon viszket a bőröd. Nem is repedsz fel!

• Valahogy a tested kihagyja azt a részt, amikor sugárzónak, gyönyörűnek kéne lenned. Hé, arról nem volt szó, hogy PATTANÁSAIM lesznek, ez nem úgy van, hogy makulátlan lesz a bőröm, meg fényes a hajam, etceterá??

• És igen, a fanbunda. Eljön az idő, amikor már nem látod, hogy mennyire vagy szőrös, egyáltalán nem látsz odalent semmit, emlékezetből törlöd ki, hoppá, holnap dokihoz kéne mennem, vizsgálat is lesz, odatapogatsz, jóóóóezmég! Majd legközelebb leszedetem, mielőtt megyek, különben is: mennyi szőrös muffot láthat egy nőgyógyász egy héten? Egyel több, vagy kevesebb, nem számít.

• És az az idő is eljön, amikor legszívesebben pofán vágnál mindenkit, aki azt mondja, hogy meeekkoramárahasad!!! Hát terhes vagyok, bazdmeg, mekkora legyen?? Ugye, már bármikor megszülhetsz? Anyád. Még van tíz hét legalább.

• Ha egy pasi megbámul az utcán, nem tudod eldönteni, hogy csak full perverz, vagy annyira mellfixált, hogy nem is veszi észre az alatta domborodó hasadat. Nem feltétlenül jó érzés, az önbizalmad nem lesz több tőle, akkor meg igazából minek?

• Viszont elsírod magad a meghatottságtól, ha mondjuk egy szebb babás fotót látsz, ha pedig a kistesó van folyamatban, akkor a nagyobbik ölében a pici -típusú képeknél törik el végképp a mécses, megszülető kicsike, brühűűű, puszit ad az öccsének, brühühühühűűűűűűűűűűű!

• Ugyanakkor szeretnéd a épp melletted lévő embertársad kezét a hasadra rántani, ha megmozdul a baba, és érezhetően rugdos. Az nem lehet, hogy létezik e planétán bárki, aki nem szeretné átélni ahogy a te magzatod aktvizálja magát! (Amennyiben ez egy kedves haverod, hát pech. Mármint neki. Új szintre léphetnétek a kapcsolatotokban.) Talán az elméd legeldugottabb sarkában van még egy kicsi a józan énedből, aki ilyenkor rácsap a már emelkedő kezedre, te pedig rajtakapottan ellenállsz ennek az elemi ingernek. Csak vigyorogsz, mint egy idióta. Szerencse, hogy a férfiak nem tudják, mi megy végbe a várandós nők fejében.

• Épp csak kijöttél az egyik terhesgondozásról, és már itt is a következő, a hetek észrevételnül rohannak előre, nemrég még a szívhang miatt aggódtál, aztán a húsz hetes genetika miatt, most meg már lassan össze kéne készíteni a kórházi pakkot, átaludtam volna pár hónapot?

• Ja, az alvás. Még ha nem is lennél notórius hasonalvó (én az vagyok), akkor is eljön a nap, amikor szenvedélyesen kívánod: bárcsak hasra fordulhatnál! Úgy érzed, ez lenne az egyetlen, üdvözítő módja az elalvásnak, hiszen már úgyis két órája fent vagy, merthogy a menetrendszerűen jelentkező hajnali pisi után nem tudtál viszaaludni. Néha random fájdalmakra ébredsz, néha meg arra, hogy hajnali fél öt van, és te tökéletesen éber vagy, holott nyilván nem aludtad ki magad. Nem is érted, miért szívat így a tested, mikor nemsokára majd egy csecsemő teszi veled ugyanezt. De ő legalább éhes lesz, ez is valami.

• Ellenfényben gyönyörűen látszik, hogy milyen szőrös lett a hasad. Olyan vagy, mint egy őzike. Háj. Máj ném iz Bambi. Jane Bambi.

• Ha első baba, férjed óv, véd, félt, aggódik. Az idegeidre megy vele. Ha másodszorra, sokadszora, ha nem is leszarja, de... néha napok telnek el, hogy megsimogatná a hasadat. Picit rosszulesik. Beszélj hozzá! Belehörög a köldöködbe, énvagyokazapád, na, kösszépen!

Szóval, ez van, néha szárnyalsz, megérint az egész spirituálisan, repesel, boldog vagy, várandós. Aztán, ezek a seholnebeszélünkróla- dolgok visszarántanak a földre, hogy tudd: az élet nem mindig olyan, mint egy nagy, rózsaszín marcipánmalac. De azért jó ez így, nem adnád semmiért, imádod azt a kölket ott a pocakodban, elég csak egyet rúgnia, és máris minden rendben van. Tarts ki, élvezd! Mindjárt vége.