Pages

2012. május 25., péntek

Cápeti


Somatipológia





Este fél 9 körül: jön a Nagyon Álmos És Nagyon Cuki. Dörgöli a szemét, laposakat pislog, ésígytovább. Esti szopi alatt a keze folyamatosan matat, amióta rájött, hogy a mutatóujja pont egy anyaorrlyuknyi, oda turkál a legszívesebben. Esetleg a fülembe, mert azt is utálom. Ha elhanyagolom a körömvágást, jaj nekem: olyankor bizony folyik a vér az orrüregemből, mert karmolni is szokott. Mintegy öt perc múlva kicuppan a ciciről, vállra elhever, majd áthelyezem az ágyába. Kisurranok, megyez.

22:30 Még Mindig Cuki. Gyors ébredés, hogy anya megvan-e. Megvan, megnyugodhatunk, rövid ideig elheverés a vállon, amíg meghatottan hallgatom a szuszogását. Esetleg a horkolását, amit irdatlan hangerővel tud művelni.


0:30 Cápeti. Vagy Cápali, mindegy is. A cápáknak, ugye, folyamatosan növő fogaik vannak. Mint az én kicsi fiamnak. 13 hónaposan ugyanennyi db foggal rendelkezik, miközben 3 van még folyamatban, iszonyúan bedagadt ínnyel, nyállal, takonnyal. És a felkelésekkel, igen. Cápeti sírva kel, íny bedörzsöl (Dentinox), kis járkálás, üldögélés, majd alvás. Most azt tervezi, hogyha kijött ez a három, akkor a maradék négyet egyszerre növeszti majd, mint eddig már két alkalommal, járt utat a járatlanért el ne hagyj. Ha ez megvan, akkor következhet a második sor fog. Cápa, mondomén.



3:30 A Szörny. Enyhe sírással ébred, majd amikor már kézben van, üvöltésbe csap át, és olyan
hisztiszerű tekergésbe hátravágommagamcébetűbe, hogy még az apja se tudja megtartani. Ilyenkor
mit sem ér a Dentinox, a Nurofen, a Szörny tovább üvölt, a szomszédból átkopognak, helló. (Egy
kétunokás nagymama és a hajadon lánya laknak mellettünk, innen is csókoltatom őket.) Ilyenkor
semmi sem segít, csak a zene. Palya Bea, áldjon meg az ég, a Bambina című számot meghallgatjuk
úgy kétszer, a Szörny feje a vállamon, szemében hatalmas könnycseppek, orra alatt takony, nézi a
kékes derengést a hifin. Én nézem az apját, ő néz engem, szemében aggodalom, és igen, némi kétely
is: kistesó, mi?? Fél- háromnegyed óra: és már alszik is.

6:00 Hömbi. Dumálgatva ébred, gagyog, de ilyenkor nemigen jut eszembe az a szó, hogy cuki, inkább
az, hogy ssszameghogynemtudaludni, és ilyenek, amiket nem bír már el a nyomtatófesték. Kiveszem,
babzsákfotelbe elheverünk, majd kezdődik a műsor. Ujj a szájban (nincs cumija), szem nyitva, és
közben hömbölög rajtam a 10 kilójával. Erre fordul, arra fekszik, nem vagyok én kifutópálya, és
mégis… Hömbi nem sír, csak hömbölög. Úgy egy órán át, ezt szigorúan betartja, még akkor is, ha 45
perc elteltével úgy érzem, már alszik, és átkommandózom az ágyába, amint földet ér, már pattan is
fel nyígva. Anyád. Ezt csak én mondhatom neki jogosan.

7:30 Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Megacuki ébredés, dumál, gagyog, kacarászik, pelenkázóasztalon
dádádá, heőő és társai, nyálát fújva berreg, öltöztetés gond nélkül lezajlik. Dr. J. lenyom pár kört a
lakásban, nem jár, fut, ha esetleg dob egy seggest, semmi baj, felpattan, megy tovább. Ám amint az
etetőszékbe bekerül, megérkezik Mr. Hyde, aki nyíg, üvölt, szájat összeszorít, miközben az etetőszék
lábánál nem a guanó, hanem a játékok gyűlnek halomba, amit a szórakoztatására vonultatok fel. Ha
esetleg sikerül valamit a kezébe adni, ami leköti a figyelmét, méltóztatik is enni.

12:30 A Befüvezett Manó. A tartalmas ebéd után a szeme le-leragad, vállon elhever, ám amint bekerül a szobájába, elindul a műsor. Pontosan olyan, mint azok a fiatalemberek (mesélték) akik a zöld kábulatban a vihogógörcs stádiumában vannak. A Manó röhigcsél, ujját be-bekapja, szeme fennakad közben, de mindig felszüttyögi magát egy újabb hehehehehére, rajtam hempereg, felül, elfekszik, lábát a számba rakja, csipkedi a vékony bőrt a könyökhajlatomban, és nyomkodja kifele a szememet. Hüvelykujjal. Fél óra, és alszik is, juhéjj.

20:00 AVíziszonyos. Bár korábban imádott fürdeni, most már a fürdő ajtajában elkezd üvölteni, mint akit nyúznak, a vetkőztetés ellen kézzel-lábbal tiltakozik, a vízbe érve csak legugol, miközben krokodilkönnyeket hullat. Mintegy öt perc bőgés után feltűnik neki egy játék (ami egyébként mindig ott van), és elkezd vadul játszani. Törölközéskor a vállgödrömbe temeti az arcát, és a bőrt összecsippentve megharap. És csimpaszkodik, mint egy kismajom. Aztán megyünk feküdni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Popular Posts

Followers

Keresés ebben a blogban

Blogger templates

Blogroll

Popular Posts