A tegnapról valószínűleg feltölthetném ezt a képet, és odaírhatnám alá, hogy Napom, vagy valami ilyesmi, mert én olyan jó fej meg laza vagyok. Hogy mindenki láthassa, hogy milyen szuperül kezelem a két gyereket, még cukiba is elmegyünk fagyizni, ámuljatok!
Valójában mire felérünk a harmadikra, majd megrohadok a hétkilós féléves- mélykocsi kombó alatt, a gangra kiérve konstatálom, hogy bizony a manók nem szedték le helyettem a ruhákat, baba a hordozóba, ovis alá rakom a rollert, imádhatnak a szomszédok. Sikerélmény, sem ruhát, sem csipeszt sem ejtek le az udvarra, közben a kölkek elunják a programot, áttelepítem őket a kiságyba, ahhh a testvérek...
Ezt a képet is feltölthetném a fészre, és aláírhatnék valami olyasmit hogy Szerelmeim, hadd lássa mindenki, milyen szép családom is van nekem...
Valójában ez az állapot max tíz percig tart, a nagy kimászik, nézhetekmikit, a kicsi hőbörög, nem nézhetsz, játsszunk valamit, golyópálya, needdmegapapucsom, neveddelatestvéredtől, nenyaldkörbeakutyát, neugrojakicsifejére. A kicsi egyre nyugtalanabb, elmegyek, megszoptatom, addig játsszál egyedül, de csöndben, légyszíves, jó? De anya, én is jövök, ne gyere, tudod, hogy 5 perceket szopizik, de zavarja a zaj, mingyájövök! Leülünk, cici a szájba, anya, kakilnom kell!!!!
A manóba, mormogom (peeersze), hát kakilj, de anya segíts!!! Tudod te egyedül, vedd elő a bilit!
Hallgatom a zajokat, kiveszi a bilit a fürdőből, beviszi a WC-be (miafrancnak??!) ráül, nyög kicsit, anyavégeztem!!!! Akkor töröld ki, üvöltöm suttogva, jóóóóó, kiabálja vissza, a kicsi még mindig szopik, öt perc telt el.
Hallgatom a zajokat, koppan a WC tető, hangos mint állat, a kicsi még mindig szopik, feláll a WC tetejére, lehúzza, hatalmas üvöltés, betört fejet, ömlő vért vizionálok, a kicsi még mindig szopik. Az üvöltés felerősödik, bőgve szalad be a szobába, krokodilkönnyek, kicsi kicuppan a ciciről, vigyorogva figyeli a síró tesóját, empátiából egyes vazzeg.
Anya, leszakadt a lehúzója, és lehheheheesett mindeeeen! bőgi olyan kétségbeeséssel, mintha a világvégét jelentené be. Jól van, semmi baj, véletlen volt! De leszakaaaadt! Jól van, majd megjavítom, ne sírj!
Megyek be a WC-be, mint ahová a bomba becsapott, minden a földön, a biliben sok pisi és egy pici kaki között egy elem. Az elektromos légfrissítőből, ami szintén szétesett. Arcomról lefagy a mosoly, WC papírt összetekerek, azzal halászom ki az elemet, mindig elgurul a húgyban, a papír átázik, a manóba!! A szarszag brutális, nem is tudom, hogy jön ki egy ilyen kicsi gyerekből ilyen...
Kézfertőtlenítővel alaposan kezet mosok.
Kétszer.
A lehúzót visszacsomózom, de a szerkezet is szétjött, nem érem fel, majd az apja megcsinálja, addig nem pisilünk. A kicsi fogzik, taknya-nyála egybefolyik, ahogy magamhöz ölelem, megcsap a hányásszag, iiigen, visszajött egy kicsi a déli barack-babakekszből, kiköpte, belemászott, majd rámkente, most mindketten irtóra büdösek vagyunk. Ma kijutott a váladékokból.
És még csak hat óra van.
