Milyen érzés túlhordani?


Amikor egy nő gyereket akar/vállal, egy kicsit lepaktál az ördöggel is az eredmény érdekében (cserébe ezért van pölö a dackorszak, lásd alant), tudja ezt hősnőnk is. Mégis, így hat nappal túl a negyvenedik héten erősen azt érzi, hogy itten ő bizony csúnyán át lett baszva. 
Erről nem volt szó, ördög! 
Napjában többször megemlékezik gondolatban a dokiról is, aki azt mondta, mintegy négy héttel ezelőtt, hogy "hát valószínű, túlhordani nem fogja, Andrea". Hősnőnknek kedve lenne felhívni telefonon, és kérdőre vonni az egyébként roppant rendes pasast, hogy akkor ezt most így hogy??
Mert még egy-két nap rendben van, de egy hét... az egyre valószínűbb szülésmegindításról nem is beszélve. Amikor a kórházban elmondja a metódust egy másik -szintén nagyon rendes - pasasdoki, bizony a szem picit fennakad, és olyan mondatok vannak lenyelve, hogy hé, hát ez az én pinám, amiről éppen beszélgetünk! Milyen jó is lenne, ha a férfi orvosok csak egyetlen napra rendelkeznének azzal a szervvel, amiben napi szinten futószalag-szerűen turkálnak, verbálisan és manuálisan is! Talán empatikusabbak lennének a nőkkel, akik eléjük járulnak.
De empátia ide, rendesség oda, hősnőnk igencsak ereje végére ért, a lelki tartalékok kifogytak, már bosszankodni se tud a mégmindigegybanvagytok kérdések hallatán, bér némi perverz örömmel vágja rá a 'jól vagy' kérdésre, hogy NEM! És figyeli a lehervadó vigyort kéjesen. Ami lássuk be, eléggé ostobácska kérdés, elég csak ránézni a gravidára. Puffadt pofa, kezek, lábak, járása a finomabb verzió szerint olyan, mint egy kacsának, a realista verzió szerint olyan, mint akit jól szétb... De erről szó se essen, természetes szülésindítás, hát bújjatok össze! Nem is lehet megállapítani, kit ráz ki jobban a hideg a gondolatra, de gyanús, hogy az apját...
Hősnőnk alapvetően már -mindenmindegy alapon - erre is hajlandó lenne, elfogyasztott másfél kiló ananászt, cicibirizgált stopperórára, jógapinanyitó gyakorlatokat végez, szuggerál, megszólít, eredmény: nulla. Hogy még szopatósabb legyen a dolog, korrekt kis jóslófájásai vannak napközben, este, éjszaka... A CTG ki is mutatja szépen, miközben a baba szíve előírásszerűen dobog. És hát hálás is ezért, mert tudja, a legnagyobb ajándék az egészséges gyerek, ugyanakkor egyre nehezebb a pici elősködőre nem úgy gondolni, hogy na, a kis köcsög ma se jött ki. És ez zavaró nagyon, meséltem már a szaranyavagyok-szörnyről?
A remény, hogy a szülés magától megindul, úgy eltűnik, mint a vasárnapi madártej ebéd után (húdemegkívántam), ellenben jön a szorongás a hétfői bevonulásról, amiben a szükségesnél jókorább fájdalom, elhúzódó  vajúdás, esetleges császár szerepel. Hát ez kudarc a javából, gondolja hősnőnk lelombozódva, és ezen az sem segít, hogy az eszével tudja, mekkora baromság is ez. Dehát ezen nem lehet segíteni, a pozitív gondolatok elkerülik a kis harmadik emeleti lakást, ahol már a szöszke kiscsávó is azt mondogatja az öccsének, hogy most már kijöhetsz! De ő bemutat mindenkinek, nem fogad szót, mert ha már mindenki ezt zsolozsmázza, akkor biztos nincs igazuk! Ő, köszöni szépen, remekül érzi magát odabent, még van ereje forgolódni, rugdosni, mindent megkap, amire szüksége van, minek erőlködne? 
Elég, ha az anyja erőlködik, amikor feláll a székről, ágyról, amikor lehajol, amikor megpróbálja kitörölni a fenekét, letekerni a vizesflakon tetejét, estébé... Minden egyes sóhajtásra ott terem az apa, na?? kérdezi, ez se kevéssé idegesítő ám. Ezért hősnőnk igyekszik csendben maradni, a jóslófájásokat eltitkolja, kényszeríti magát, hogy ne bámulja közben az órát, nem beleélni magát... de hiába, minden elmaradó összehúzódás után pofára esik, tudata legmélyén még van egy koszos, kivert kismacska, aki azt nyávogja, hátha... majd most... 
De nem, az ördög röhög a markába, persze csak tisztes távolból, mert ismeri ő már az asszonyokat, tudja, hogy ilyenkor már nem jó a kezük közé kerülni, mert ő húzná a rövidebbet.
Az ördög alapvetően egy puhapöcs.
Hősnőnk pedig szitkozódva fekszik le aludni, hogy aztán reggel felébredve ismét konstatálhassa: bizony ma se szült meg. És holnap se fog. 
Vasárnap csináltat a mamával madártejet.

Üzemeltető: Blogger.