Nálam leginkább itt egy üres tér áll. Emlékszem a szobára, kettőnkre egymással szemben, a régi szekrényen a pozitív teszt. Egy hosszú pillanatig semmi nem történt, nem éreztem sem izgalmat, sem örömöt, sem félelmet, semmit. Egyikünk sem szólt.
Olyan hihetetlen volt az egész. Hogy ez most, velem, itt megtörténik. Hogy nincs visszaút. Nem volt ijesztő, inkább csak olyan biztos. Ennek így kellett lennie.
Persze ehhez hozzá tartozik, hogy mi nem terveztünk babát most, csak egyszer nem figyeltünk oda.(Igazságtalan az élet, tudom.) És én már rögtön akkor tudtam, hogy megfogant, ha elmegyek misztikusba, akkor nyilván arról van szó, hogy ez a lélek már követett bennünket egy ideje, és most kapva-kapott az alkalmon.
Igen, így kellett lenni.
Szóval milyen érzés?
Nekem a bizonyosság.
